Farkas Tamás


Egyik nap szóltak nekem, hogy ki arra már nem emlékszem, menjek el a Parlamenthez.

Megtisztelő volt, a nem létező bátorságom elismerése, hogy mondták: menj már, nézd meg, mi van. Ez volt az a nevezetes nap, amikor a gyerek (Gárdos Péter) a Kossuth téren meghalt. Nem tudom már, hogy ki szólt, hogy menjek, de arra emlékszem, hogy rémületes hírek terjedtek a Parlament környékéről.

A kettes villamos megállója ugyanott volt, ahol ma, s a Parlament felől eső rész nem virágokkal és bokrokkal volt tele, mint ma, hanem szép fű, rézsű volt. Parkszerűen volt megcsinálva, és ott feküdt egy csomó ember. Fogalmam nincs, hogy 20 volt vagy mennyi…

És ott feküdt a Péter. Onnan tudtam, hogy meghalt, hogy szegény valami egészen kifacsart pózban volt, a lába maga alá bicsaklott. Szőkés haja földes volt. Állt egy tank, a Parlament mellett, ahol most a József Attila szobor van. Egy másik pedig nagyjából a Károlyi Mihály szobornál. Kérdeztem az embereket, hogy mi történt. Azt mondták, hogy az ávósok lőttek a Művelődésügyi Minisztérium tetejéről. Valaki azt mondta, hogy az oroszok megunták, és tankkal odapörköltek egyet, méghozzá azzal a tankkal, amelyik a Balassi Bálint utca sarkán állt.

Ezután csend lett. Ennyi nekem elég is volt. Borzalom. Elindultam a mostani Nagy Imre szobor irányába, hogy átmenjek a Földművelésügyi Minisztériumhoz és visszainduljak a szerkesztőségbe. És akkor rám lőttek a pártközpontból. Ha akart volna, úgy eltalál, mint egy verebet. De nem akart. Azt akarata, hogy takarodjak el onnan, távol akart tartani. A járdán pattogtak a golyók.





Hírek (1956) | Hírek (2006) | Archív fotók | 1956 Magyarországa | Kronológia | Szól a rádió | Röplapok | 56 és az MTI
MTI Zrt. 2006 © Minden jog fenntartva
Impresszum
Az oldal elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet az
1956-os Intézetnek és az OSZK Történeti Interjúk Tárának