Én úgy emlékszem, hogy 1956. október 25-én Gárdos Péter Bojár Sándorral együtt ment el. Gárdos Péter gyakornok volt, ahogy abban az időben a fotóriporterek mellett dolgozó világosítók. Borzasztóan érvényesülni akaró fiatal gyerek volt, minden alkalmat megragadott, hogy ő is kimenjen fotografálni. És mindenkivel ment is. Az MTI-ben van olyan kép rólam, amit ő készített 1956 szeptemberében, mert jött velem világosítani. Tartotta a lámpát, de közben fotografált. Nagyon-nagyon jó képességű és nagyon érvényesülni akaró valaki volt.

Arról a napról azt tudom biztosan, mert a Bojár Sanyi ezt elmondta, hogy amikor kimentek a Parlamenthez fotografálni, két oldalról jött a tűz. Sanyi beszaladt a Földművelésügyi Minisztérium árkádja alá, Péter pedig a lovasszobor felé rohant. Ez volt róla az utolsó emléke. Soha többé nem hallottunk róla. Azt nem tudom, hogy a holttestét megtalálták-e, de azt tudtuk, hogy őt ott lelőtték, tehát az áldozatok között volt.

Van egy másik variáció is, amit később hallottam, de ezért nem vállalom a felelősséget. Állítólag megtalálták, sőt a fényképezőgépét is, és kivették belőle a filmet, behozták a Magyar Fotóba.

Biztosan tudom, hogy Bojár Sándornak volt négy vagy öt kockája, amely pontosan erről a parlamenti sortűzről készült. Fekszenek az emberek a szobor tövében. Azt, hogy élők vagy holtak, nem tudom.

Péterről én még annyit tudok, hogy a nagymamájával élt együtt. A szüleit 1944-ben valamelyik munkatáborba - Auschwitzba vagy Mauthausenbe - hurcolták, és megölték. Borzasztó szegény volt és nagyon-nagyon nehéz körülmények között élt a nagymamájával. Megmondom őszintén, nem tudok visszaemlékezni, hogy mikor jött az MTI-be, de rögtön hozzánk került. Közvetlen munkatársam volt, kijárt velem világosító segédmunkásként.

Szakmunkásnak tanult valahol, abban az iskolában, ami a Práter utca elődje volt. Nagyon fiatal volt és minden lehetőséget megragadott, hogy fotografáljon. Azt hiszem GP volt a jele.

Gárdos Péter egy mosolygós, kedves, nagyon jóindulatú, mindig dolgozni akaró ember volt. Őt éjjel meg lehetett kérni, nappal meg lehetett kérni, hogy jöjjön segíteni. Oda lehetett adni neki a filmet, ha én nem akartam bemenni, hogy vidd be a laborba hivasd elő. Mindent megtett azért, hogy fotóriporter lehessen. Nagyon jó természetű, de az élettől nagyon meggyötört valaki. Úgyhogy igazságtalan volt vele a sors. Nem érdemelte meg. Szőkés, vöröses göndör hajú nagyon sovány hosszúkás arcú srác volt.