Emléktábla


Gárdos Péter emléktáblája az MTI-székház falán

Emléktáblát avatott Gárdos Péter fotóriporter halálának 50. évfordulóján a Naphegy téri MTI-székház bejárata mellett Vince Mátyás, az MTI elnöke. A hírügynökség fiatal fotóriportere 1956. október 25-én, a Parlament előtt eldördülő lövések áldozataként vesztette életét, munkájának teljesítése közben, 16 évesen.

Az emléktábla leleplezésére szervezett ünnepségre koszorút hozott Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármester, eljött Gárdos Péter egykori kollégái közül Kulka Ernő és Hoffmann György.

11 órakor, szinte pontosan akkor, amikor ötven évvel korábban lőni kezdtek a Kossuth téri tömegre, Vince Mátyás lépett a mikrofonhoz és a következő ünnepi beszédet mondta el:

Kedves MTI-s kollégák, tisztelt vendégeink!

Egy ötven évvel ezelőtti iszonyú napra emlékezünk itt és ma. Éppen fél évszázada, 1956. október 25-én, nem sokkal dél előtt lövések dördültek Budapesten, a Parlament előtti Kossuth Lajos téren. A sortűz minden részlete máig sem tisztázott, de a legtöbb kutató által elfogadott verzió ma az, hogy először egy határőr egység, a „zöld ávósok” nyitottak tüzet az orosz katonákkal barátkozó, mintegy négyezres fegyvertelen tömegre, majd ezt követte a szovjet tankok Kossuth tér irányába leadott lövéssorozata. Ami biztos, az az, hogy a gyilkos lövések nyomán a tér kövezetén és a tér oldalán lévő füves részen legalább 60 ember lelte halálát, s a történeti kutatások szerint a kórházba szállított súlyos sérültek közül még további 14-en haltak bele sérüléseikbe. A fegyvertelen tüntetőkre leadott sortűz a forradalmi napok legvéresebb, legtöbb áldozatot követelő eseménye volt. Hajtsunk hát fejet most a forradalom ártatlan áldozatai előtt!

Az ártatlan áldozatok közöttük volt egy göndör, szőkés hajú fiatal fiú, aki 16 éves kora ellenére nem bámészkodóként, hanem az MTI kiküldött munkatársaként volt jelen a Parlament előtt azon a véres napon, azért, hogy fotókat készítsen. Gárdos Péterről van szó, az MTI fiatal fotósáról, aki akkor, 16 évesen még csak tanulta a szakmát, de már egy éve rendszeresen bejárt a fotósmesterség oktatásának akkori nagy szentélyébe, a mai formájában éppen 1956-ban létrejött MTI Fotóba.

Életcélja volt, hogy fotóriporter, méghozzá jó fotóriporter legyen. A ranglétra lépcsőfokain épphogy csak elindult. Miközben még iskolába járt, már mindenki által befogadott munkatársa lett az akkori MTI-fotó szerkesztőségnek. Egykori kollégái ma is úgy emlékeznek rá, mint egy örökké mosolygós, áldozatkész, a fotózás fortélyainak megtanulását mindenek feletti életcéljának tekintő fiatalemberre.

Türelmesen vitte – még mondhatni inasként - a tapasztaltabb, de néha nála nem sokkal idősebb MTI-s fotóriporterek nem kis súlyú fotótechnikai eszközeit. Bárhova kellett is kimenni, azonnal ugrott, hogy az aktuális fotóriporternek segítője legyen, hogy nélkülözhetetlenné tegye magát. És persze, hogy mindenkori fotóriporter-főnökétől minél több gyakorlati, tapasztalatot elsajátítson, beépítsen szakmai tudástárába. Mindent feltett arra, hogy fotóriporter legyen. Ennek szentelte fiatal életét, ezt tekintette hivatásának.

Gárdos Péterről ezen kívül csak keveset tudunk, rokonait minden erőfeszítésünk ellenére nem tudtuk fellelni. Ami tény: Péter gyerekként nagymamájával élt, mert szüleit a koncentrációs táborokban elpusztították 1944-45-ben. Talán így, egy szülői támasz nélkül felcseperedő gyerekember esetében érthetőbbé válik a kiemelkedésre vágyó ambíció, a szorgalommal és alázattal vállalt hivatástudat, az, hogy kiváló, mások által megbecsült fotoriporterként akarta leélni életét. Ez az ambíció tört ketté azon a tragikus október 25-i napon. Egy fiatalember - szüleihez hasonlóan - ártatlan és vétlen áldozata lett az embertelenségnek.

Köszöntöm a jelenlévők között Gárdos Péter egykori mentorát, állandó MTI-s munkatársát, Kulka Ernőt, akit a fiatal fotós joggal tekinthetett legfőbb tanítómesterének, hiszen mellé beosztva végezte napi munkáját. Vele járta a vidéket hogy riportok során örökítse meg Magyarország hétköznapi pillanatait. Ugyancsak köszöntöm Hoffmann Györgyöt, az MTI egykori fotoriporterét, akinek a Kossuth téri drámát felidéző visszaemlékezéseiből szerzett tudomást az MTI mai generációja arról, hogy a nemzeti hírügynökségnek hősi halottja is volt az 1956. október 25-ei vérengzésben.

Keleti Éva visszaemlékezéséből azt tudjuk; Gárdos Péter nem egyedül ment az MTI-től fotósként a térre, hogy megörökítse a fejleményeket; ott volt Hoffmann György és Bojár Sándor is. Amikor az orvul leadott lövések két irányból eldördültek, Bojár Sándor a Földművelésügyi Minisztérium árkádjainak irányába szaladt, Gárdos Péter pedig a tér oldalán lévő lovasszobor felé.

Utána már csak a holttestét látták a szemtanúk.

Hihetetlen, hogy 50 éve meghalt és ha élne, még mindig csak 66 éves lenne!

Halála napján több fényképfelvételt is készített az MTI számára a forradalmi Budapest utcáiról. Ezek sajnos megsemmisültek, eltűntek a forradalom viharában. Péter képeinek egy részét azonban megőrizte hírügynökségünk archívuma, s közülük kettő helyet is kapott az 1956-os évet feldolgozó Kor-képek fotóalbumunkban. Emlékét nem csak ezzel őrizzük. Külön emléksarkot alakítottunk ki internetes honlapunkon , s most, tragikus halálának fél évszázados évfordulóján, méltó helyen, az általa szeretett és tisztelt munkahely mai bejáratánál avatunk emléktáblát a tiszteletére.

A művészi emléktábla megtervezésért ezúton is köszönetet mondok Dévényi Tamás Ybl-díjas építésznek.

Akkor tehát emlékeztesse ez az emléktábla a jövő MTI-s nemzedékét arra, hogy élt egyszer egy tehetséges és ambiciózus kolléga, Gárdos Péter, aki az 56-os forradalom viharában, hivatása teljesítése közben vesztette fiatal életét. Munkájával szolgálni akart, de az embertelen sortűz őt sem kímélte! Emlékét őrizze meg a most felavatásra kerülő emléktábla!

Vince Mátyás ezután leleplezte az emléktáblát, majd Nagy Gábor Tamás polgármester, Szántó András általános, szakmai alelnök és Vas éva gazdasági alelnök helyezte el a megemlékezés koszorúját.

Az MTI főbejárata előtt megrendezett ünnepség a forradalom kapcsán oly gyakran felcsendülő muzsikával, Beethoven Egmont-nyitányának hangjaival ért véget.

x

A falból merőlegesen kiálló emléktábla szövege:

Gárdos Péter
(1940-1956)
az MTI fotóriportere
A hírügynökség helyszínre
küldött munkatársaként
a Parlament előtt
vesztette életét
1956. október 25-e
véres délelőttjén.
Emlékét kegyelettel őrzi
a Magyar Távirati Iroda.



Hírek (1956) | Hírek (2006) | Archív fotók | 1956 Magyarországa | Kronológia | Szól a rádió | Röplapok | 56 és az MTI
MTI Zrt. 2006 © Minden jog fenntartva
Impresszum
Az oldal elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet az
1956-os Intézetnek és az OSZK Történeti Interjúk Tárának