Kultúra - Menekültfotók Hollandiából
|
Budapest, 2006. október 13., péntek (MTI) - Az 1956-os menekültek - Ata Kando és Violette Cornelius fényképei címmel kiállítás nyílt pénteken a Magyar Fotográfusok Házában, a budapesti Mai Manó Házban, és bemutatták annak a könyvnek a reprint kiadását, amelyet 50 évvel ezelőtt a két holland művésznő fotóiból állítottak össze.
A kiállítóház második emeletén a fényképeken gyermek pólyában, az apa hátán, az anya karjában, egy hároméves forma kislány egy tányér leves mellett, fiúk csupasz matracon a menekültszálláson, vagy éppen egy istállóban szalmán fekve. Ata fiatalok csoportjával egy határ menti osztrák kisvárosban, Violette vöröskeresztes karszalaggal a karján, kezében a fotómasinával kíváncsiskodó gyermekek gyűrűjében látható. Aztán gyermek szemek: csodálkozók, szomorúak, sírósak - megrendítő képek Magyarország szovjet katonai inváziója után, menekültek között.
Ronald Mollinger, Hollandia budapesti nagykövete megnyitójában azt emelte ki, hogy a nyugati országok kormányai nagyon passzívak voltak az 1956-os magyar forradalommal szemben. Magyarország egy politikai játszma áldozata lett, mert fontosabb volt akkor a Szuezi válság, mint a magyar nép.
A mindennapi embereket azonban megrázták a magyar események és tenni akartak valamit a magyarokért. " Az én budapesti születésű anyám a rádióból értesült a történtekről. Soha sem felejtem el: a bátyámmal játszottam, amikor hatalmas sikoly rázta meg a házat, anyánk volt, a szülővárosáért zokogott. Később több száz, Hollandiába menekült magyart tanított a holland nyelvre" - emlékezett a nagykövet. Két kitűnő holland fotográfus pedig úgy segített, hogy fényképezett - ez a kiállítás emlékeztet az ő 50 évvel ezelőtti, menekülteket támogató munkájukra - tette hozzá.
Ata Kando, aki Görög Etelkaként látta meg a napvilágot 1913-ban Budapesten, az 1956-os forradalom idején már Hollandiában élt, és tenni akart valamit a magyarokért. Elhatározta, hogy társat keres és elmegy Ausztriába a magyar menekülőket fotografálni. Violette Cornelius (1919-1998) csatlakozott hozzá. Ő volt Hollandia 1940-es civil német megszállása után az ellenállás első női fotósa. Az osztrák-magyar határ mentén dolgoztak és tíz nap alatt készültek el a munkával. Eldöntötték, hogy az anyagot kötetben megjelentetik és az eladásából származó pénzt a menekült családok gyermekeinek ajánlják fel karácsonyra. Így készült el a Cím Nélküli Könyvnek keresztelt kötet, és eladásából két hónap alatt fél millió gulden - amely akkor hatalmas összegnek számított - gyűlt össze, s a pénzt átadták a menekülteknek.
Ezt az albumot adta ki 50 év után eredeti formájában a Veenman holland kiadó a budapesti holland nagykövetség valamint a Mai Manó Ház közreműködésével, és ezt mutatták be a tárlatnyitó után a nagyközönségnek. Flip Bool, a tárlat holland kurátora az MTI-nek elmondta: az ő ötlete volt, hogy 50 év után a könyvet ismét kiadják, ezzel tisztelegve a magyar forradalom és a két bátor holland fényképésznő előtt. A kötet piros borítóján Magyarország körvonala látszik, benne egy kamasz fiu fotója, amint egy matracon ül lehajtott fejjel alvó társai között.
Csizek Gabriella, a kiállítás társ kurátora az MTI-nek elmondta, hogy ezzel a tárlattal párhuzamosan a Mai Manó Ház szervezésében több európai nagyvárosban bemutatják Ata Kando: Határok című kiállítását, amelyet a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből válogatták.
A tárlatot már bemutatták Berlinben, de a nagyközönség megismerheti Párizsban, Bécsben és Stuttgartban is. Brüsszelben október 25-én, a forradalom évfordulója alkalmából szervezett egynapos rendezvény keretében a belga szenátusban vetítik Ata Kando fotóit, amelyeket az osztrák határ közelében készített a menekülőkről, és olyan képeket is , amelyeket a menekülő magyar családok Belgiumba érkezését örökítette meg.
A kiállítás november 5-ig látogatható a Mai Manó Házban.
(MTI-Panoráma)
|