Fegyveres harcok 1956-ban és a forradalom utáni megtorlás - konferencia az Akadémián
|
Budapest, 2006. október 16., hétfő (MTI) - A kommunista pártban lefolytatott politikai harc és az annak nyomán bekövetkezett fordulat nélkül a forradalom sohasem jutott volna győzelmi szakaszába - mondta Ripp Zoltán, a Politikatörténeti Intézet főmunkatársa hétfőn Az 1956. évi magyar forradalom 50 év után címmel kezdődött kétnapos konferencián.
Korlátozott értelemben lehet beszélni a forradalom győzelméről, hiszen annak céljai nemcsak a deklaráció szintjén, hanem egyértelmű döntésekben is kiteljesedtek - mutatott rá Ripp Zoltán a Magyar Tudományos Akadémián elmondott előadásában.
Biztosan nem állítható, hogy a november 4-ig elért eredmények mellett fenntarthatóak lettek volna a kialakult politikai viszonyok - fűzte hozzá.
Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója a forradalom utáni megtorlásokról szóló előadásában elmondta: a megtorlások 1956 decemberében kezdődtek, és egészen 1963 tavaszáig tartottak.
Több mint 340 embert végeztek ki 1956-os ügyből kifolyólag - tette hozzá.
Rainer M. János azt mondta, hogy a megtorlások három funkciót töltöttek be: a pacifikációt, az elrettentést és a berendezkedő apparátus bosszúvágyának kielégítését.
Litván György történész előadását a szerző távollétében Kende Péter akadémikus ismertette. Litván kiemelte, hogy a Kádár-diktatúrában az elhallgatás volt a meghatározó 1956-tal kapcsolatban a sajtóban, a könyvkiadásban és az oktatásban is.
"Imperialisták által szított ellenforradalomnak" nevezték a történteket. Jellemző volt, hogy az ellenzéki mozgalmak az 1956-os események köré is szerveződtek. Ezek közül a csúcspont Nagy Imre 1989-es újratemetése volt, ami százezreket mozgatott meg.
|