Soós-sors: bolond lánytól bolond asszonyig
|
(MTI-Press) - Soós Edit egykor sztár volt. Nem a mai értelemben vett felkapott sztárocska, hanem ragyogó tehetségű színésznő, aki számtalan film- és színpadi szerepében bizonyította, hogy egyenrangú társa a legnagyobbaknak. Ennek ellenére hivatalos elismeréshez öt évtizedes színészi pályafutása alatt alig jutott, mert "véletlenül" forradalmár lett 1956-ban.
Díjakkal nem dicsekedhet Soós Edit, pedig jó néhányszor felterjesztették művészeti kitüntetésre. Egyetlen trófeája az 1969-es Magyar Játékfilmszemlén, az Ismeri a szandi mandit? című filmben nyújtott alakításáért a legjobb színésznőnek megszavazott különdíj. Pedig színpadi alakításaiért is megérdemelt volna legalább egy Jászai-díjat. Hiszen olyan nagy szerepekben nyújtott kiemelkedő teljesítményt, mint Puck, Kocsma Jenny, Eliza, Kleopátra, Bolond lány.
Hogy miért mellőzték a hatalmasságok, miért maradt ki mindig a plecsniosztogatásból? Sokszor feltette magának és másoknak is ezt a kérdést. Aztán megtudta a választ: az 1956-os forradalomban való viselkedése miatt.
- Véletlenül lettem forradalmár, úgy, hogy nem is tudtam róla. 1956 októberében egy ismerősöm elvitt egy olyan társaságba, ahol forradalmi kiadványt szerkesztettek. Beszélgettünk erről-arról, magam is hozzászóltam a témákhoz. Nem kis meglepetésemre a forradalom után engem is perbe fogtak azzal a váddal, hogy részese voltam a forradalmi kiadványoknak, benne voltam a szerkesztőbizottságban. Forradalmárként kezeltek, ami hízelgett a hiúságomnak, nem is tiltakoztam élénken ellene.
Nem ítélték el, büntetése az lett, hogy jó ideig persona non grata lett a művészvilágban. Évekig nem kapott filmszerepet, nem hívták a rádióba, a tévébe sem.
- Forradalmiságomnak jó ideig ittam a levét. Ráadásul, még valamit elkövettem. A Nemzeti Színház öltözőfolyosóján szembe jött velem egy tömör bajszú férfi, aki, mikor elhaladt mellettem, a fenekemre csapott. Felháborodottan rávágtam a kezére. Később tudtam meg, hogy ez a férfi a magyar kultúra mindenható ura, Aczél György volt. Ezek után már nem is csodálkoztam, hogy mindig kihúztak a kitüntetésre javasolt művészek listájáról.
Soós Editről régóta nem hallani. Tizenkét évvel ezelőtt lépett legutóbb színpadra, a Katona József Színházban. Elfelejtették... De szerencsére nem mindenki. Az utóbbi időkben több filmrendező is dolgozott vele, tavalyelőtt például Ragályi Elemér hívta meg a Csudafilmbe, ahol egy hajléktalan öregasszony szerepét bízta rá.
Most újra forgat Ragályival. A Fekete fehér televíziós film lesz, amelyben egy bolond öregasszonyt játszik.
- Szép karrier, eljutottam a Bolond lánytól a bolond öregasszonyig. De nem panaszkodom, jó kis karakterszerep ez.
Soós Edit a napokban a Színművészeti Egyetemen átvehette az aranydiplomáját, hiszen 1956-ban, ötven éve végzett a Színművészetin.
- Furcsa osztályba jártam. Vagy harmincan kezdtünk, végül heten maradtunk. Én voltam az osztályban az egyetlen nő, így remek dolgom volt. A fiúk elkényeztettek. Mindenkivel eljátszottam Júliát, hat Rómeó volt szerelmes belém. Mivel már főiskolásként filmeztem, nekem mindig volt pénzem. A fiúknak vittem libatöpörtyűt és más finomságokat uzsonnára. Az aranydiploma kiosztásánál újra találkoztam ezekkel a régi fiúkkal, akik már mind nyugdíjasok. Egyikükből sem lett ismert, nagy színész. Aki pedig az lett, már jó pár esztendeje nincs köztünk. Őze Lajos nem érhette meg ezt a szép jubileumot.
Kemény György
|