|
|
Történelem - Egykori NDK-s gimnáziumi diákok emlékeznek 1956-ra
|
Berlin, 2006. október 19., csütörtök (MTI) - 1956 október 29-én történt az akkori NDK, alig ötezer lakosú Storkow nevű városkájában, a helyi gimnáziumban.
Az egyik gimnáziumi osztály húsz, érettségi előtt álló diákja - tizenöt fiú és öt lány - elhatározta, hogy az osztályban öt perces néma felállással adózik a magyar forradalom áldozatai emlékének. Köztük Puskás Ferencnek, az egykori aranycsapat játékosának, aki az 1954-es berni döntő után a kommunista Németországban is a világ legnagyobb futballistájának számított. S akiről azt hitték, hogy szintén az áldozatok között van.
Másnap megismételték az általuk spontánnak nevezett szolidaritási akciót. Október 30-án újabb néma felállással emlékeztek a forradalom áldozataira, s köztük Puskás Ferencre. Közben pedig nem beszéltek másról, mint a budapesti forradalomról, amelyről az akkori Nyugat-Berlinből sugárzó RIAS amerikai katonai rádióból értesültek.
A szinte páratlannak számító történetről az egyik egykori diák, a ma 67 éves Dietrich Garstka számolt be az MTI berlini tudósítójának, abból az alkalomból, hogy ötven évvel később, a félévszázados évfordulóhoz időzítve megjelent a storkowi gimnázium diákjainak szolidarítási akciójáról szóló könyve.
A könyv címe "A hallgató osztály", alcíme pedig egy mondat, amely így szól: igaz történet a bátorságról, az összetartásról és a hidegháborúról.
Ami ugyanis a húsz gimnáziumi diákkal akkor és azután történt, az valóban csodálatos példája a bátorságnak és az összetartásnak, s megdöbbentő krónikája a hidegháború kíméletlen eszközeinek. A diákok hősiessége és kitartása azonban erősebbnek bizonyult az akkori kommunista hatóságok bosszújánál.
Az egykori diák szerint a szolidaritási akciót követően néhány napig semmi nem történt. Azután - körülbelül egy héttel később - megkezdődtek a kihallgatások. Az igazgatóval az élen mindenekelőtt azt akarták kiszedni a diákokból, hogy ki volt a kezdeményező. Ők azonban hallgattak. A fenyegetéseket fokozandó, a gimnáziumban megjelent az akkori NDK kulturális minisztere, Fritz Lange is.
A miniszter és az iskola vezetősége december 13-án egyhetes ultimátumot adott, az osztály azonban tovább hallgatott. Ezek után született meg a döntés: valamennyiüket kicsapják, ellenforradalmárokként, osztályellenségként bélyegezve meg őket. A határozatban benne volt az is, hogy tanulmányaikat az NDK egyetlen középiskolájában sem folytathatják, s nem érettségizhetnek.
Számukra nem maradt más hátra, mint hogy Nyugat-Berlinbe meneküljenek. Egyeztettek egymással, s természetesen szüleikkel. Elsőként Dietrich Garstka menekült Berlin nyugati részébe, szilveszterre azonban négy lány kivételével már valamennyien ott voltak, négy társuk csak azért nem, mert beteg szüleiket nem akarták magukra hagyni, később azonban ők is csatlakoztak a többiekhez.
Nyugat-Berlinben akkoriban nagy szenzációt keltettek. A felajánlották nekik, hogy Nyugaton folytassák a középiskolát, de nem Nyugat-Berlinben, hanem Németország nyugati felében, egy kis városban, Benzheimben, Frankfurt és Heidelberg között.
A hírhedt keletnémet állambiztonsági minisztérium, a Stasi karjai azonban messzire nyúltak. Az üldözés később is folytatódott, az eszközök különbözőek voltak, de valamennyien maradtak. Természetesen zaklatták a fiatalok szüleit is, többet közülük, így Garstka szüleit is, elbocsátottak állásukból.
1958-ban leérettségiztek, mind a tizenhatan. Azután szétszéledtek, mindenki máshol folytatta a tanulmányait, de mindig tudtak egymásról, még ha a találkozók ritkábbá is váltak.
Az ötvenedik évfordulót a közelmúltban ünnepelték. Igaz, csak tizenheten, mert hárman közülük már nem élnek. Ötven évvel később az osztály igazi családdá vált, amit a korábbi szolidaritás és bátorság mellett az emlékek, a barátság és a szeretet tart össze.
A könyv Dietrich Garstka saját kezdeményezése volt. Úgy érezte, a történet ennyit mindenképp megér. Saját maga - minden támogatás nélkül - keresett kiadót, s a berlini Ullstein Verlag rögtön lecsapott rá. A megjelenést pedig a kiadóval közösen az 1956-os magyarországi forradalom ötvenedik évfordulójához időzítették.
Dietrich Garstka - bármennyire is hihetetlen - még nem járt Magyarországon. Pedig tizenhét éves kora óta rajong az országért, s mindent tud arról, mi történik nálunk. Jövőre szeretne ellátogatni Budapestre.
Addigra talán "A hallgató osztály" című könyve Magyarországon is megjelenik.
(MTI-Panoráma-Pietsch Lajos-Berlin)
|
|
|
|