Hírek (2006)
Október 23., hétfő


Gyurcsány Ferenc ünnepi beszéde a Parlamentben, 2006. október 23-án (1. rész) - DOKUMENTUM

     Budapest, 2006. október 23., hétfő (MTI) -

     
     Ő Királyi Felségek! Királyi Fenség! Elnök Asszonyok és Urak! Miniszterelnök Urak! Eminenciás Uram! Excellenciás Hölgyeim és Uraim! Nagytiszteletű Vendégeink! Hölgyeim és Uraim!
     A világ egyik legtekintélyesebb magazinja, folyóirata az amerikai Time Magazin. Abból, hogy egy-egy évben kit választ az év emberévé, kit tesz a különszám borítójára, azt mondják, összeáll egy korszak történelme. Nos, az 1956-os különszám borítóján egy magyar férfi portréja látható: a magyar szabadságharcos képe. Mögötte egy pesti srác és egy fiatal nő. Meg, persze, a lyukas nemzeti lobogó, amelyből kivágták a diktatúra címerét.
     Nyilván látták már, Önök is jól ismerik ezt a képet. Festmény ez, nem fotó. Idealizált kép, amelyen a szereplők arca voltaképpen minden forradalmár arca - a szabad Magyarország arca.
     Azért mesélem ezt el Önöknek, mert számomra 1956-nak valóban emberi arca van. Olyan, mint az Év emberének választott, képzelt férfié azon a régi újságon. De olyan valóságos is, mint Nagy Imréé, a mártír miniszterelnöké, vagy Mansfeld Péteré, a fiatal forradalmáré, vagy mint a Corvin közi, a Széna téri srácoké. Vagy éppen olyan, mint Göncz Árpádé, a szabad Magyarország első köztársasági elnökéé, akit Önök nagyon jól ismernek. A szabadságnak ugyanis sokféle arca van. Emberarca.
     Igen, a szabadságnak emberarca van. Ezért a szabadság nem egyféle, nem kétféle, nem ezerféle. A szabadság annyiféle, ahány emberi akarat, álom, ahány emberi élet létezik. A szabadság lehetőség, hogy önmagunk legyünk. De csak lehetőség. A szabadság összeköt és megkülönböztet. Összeköt a szabad út- és életválasztás lehetőségének akarásában, és megkülönböztet azáltal, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen kívánunk élni saját személyes és közösségi szabadságunkkal.
     A szabadság kusza utcarengetegében a demokrácia teremt rendet. Demokratikus intézmények, szabályok és a demokratikus kultúra. A demokrácia a szabadság rendje, a sokszínűség rendje. A demokratikus rend egyszerre védi és korlátozza a szabadságot. Korlátozza annak érdekében, hogy ne sérülhessen mások szabadsága.
     Mindezt milyen könnyű elmondani! Talán egy perc sem kellett hozzá. Mondhatnánk: egyszerű, mint az egyszer egy. Mégis milyen nehéz megteremteni a szabadság demokratikus rendjét.
     A demokratikus rend vázát a demokratikus alkotmány, a törvények, a parlamentarizmus jelenti. De értelmét és lelkét a demokratikus meggyőződésű sokaság belátó nagyvonalúsága, önkorlátozása, együttműködési képessége adja. A demokratikus gondolkodás, cselekvés és kultúra - nem keveseké, hanem millióké.
     A szabadságot van, hogy ki lehet vívni egy huszáros rohammal. A demokratikus szabályokat és intézményeket meg lehet alkotni pár hónap alatt, esetleg pár év alatt. De vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy a szabadság és a demokratikus rend kultúrája, mások tisztelete és elfogadása beköltözzön milliók lelkébe és ösztöneibe?
     Az ötven évvel ezelőtti Magyarország azt kiáltotta világgá, hogy szabad akar lenni, és ezért a szabadságért készen áll megküzdeni. Küzdeni. Fegyverrel, vérrel, élettel. A csata akkor még elbukott. A mai Magyarország másfajta küzdelemről szól: a demokratikus rend megteremtéséről, a szabadság házának berendezéséről. És van még egy nagy különbség: 1956-ban a többség az utcát választotta. Nem választhatott ugyanis mást. Nem, mert az utca rendetlenségével, spontaneitásával együtt is jobban kifejezte a népakaratot, és demokratikusabb volt, mint a diktatúra parlamentje.
(folyt.)



Hírek (1956) | Hírek (2006) | Archív fotók | 1956 Magyarországa | Kronológia | Szól a rádió | Röplapok | 56 és az MTI
MTI Zrt. 2006 © Minden jog fenntartva
Impresszum
Az oldal elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet az
1956-os Intézetnek és az OSZK Történeti Interjúk Tárának