Hírek (2006)
Október 23., hétfő


Október 23. - Orbán Viktor az Astoriánál elmondott beszéde - DOKUMENTUM (1. rész)

Budapest, 2006. október 23., hétfő (MTI) - Az alábbiakban közöljük Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének az Astoriánál tartott ünnepi megemlékezésen elmondott beszédét.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves egybegyűltek, magyarok határon innen és túl!
     Ötven év, fél évszázad, két emberöltő, mérföldkő és magaslat. Mérföldkő, mert még sokan velünk vannak a résztvevők és a szemtanúk közül, de már a magunkfajta, a szabadságharc után születettek is elég érettek, hogy megérthessék, mit miért tettek, illetve nem tettek szüleik és nagyszüleik. Magaslat, mintha 50 kilométerre távolodnánk a hétköznapjainknak otthont adó házunktól, egy hegy tetejéről visszanézve már nemcsak az utcánkat láthatjuk, hanem az egész várost is, ahogy a körülölelő tájba kapaszkodik.
     Minden október 23-án egy felejthetetlen pillanatot akarunk megragadni, megérteni a titkot. A XXI. század embere elveszítette a feltétlen elfogadás képességét. Nem elég neki a csoda. Ha csoda történik velünk, azonnal a nyitját, a titok megfejtését is akarjuk. Ötven éve akarunk megérteni egy pillanatot, amelyet a fotóriporter örökít meg, amint a magasugró a léc fölé kerül. Bár tudjuk, nem lehetünk állandóan a léc fölött, mégis ez a másodperc vésődik mindannyiunk emlékezetébe. Mintha a magasugró így élne, örökké a léc fölött, fittyet hányva a fizika törvényeinek, örökké a csúcson.
     1956 csoda volt születésében, az volt tiszavirág életében, és az volt halálában is. Ott és akkor jött a világra, ahol és amikor senki sem számított rá. Egy olyan nép hazájában történt a csoda, amelyet a XX. század legnagyobb hazugsága, a szocializmus kétszer is meggyötört. Bőséget, igazságot, új hibátlan emberfajtát, sőt mennyországot ígért, ám csak mérhetetlen szenvedést zúdított a magyarokra. A Német Nemzeti Szocialista Munkáspárt és a magyar nemzeti szocialisták ámokfutása éppen véget ért, és már be is jött Magyarországra a másik szocializmus, a nemzeti unokatestvére, a nemzetközi. S mi közép-európaiak megtudhattuk, annyi közöttük a különbség, mint az Északi- és a Déli-sark között. Tíz év szocialista kormányzás után Magyarország kimaradt Európából, és mégis, a XX. században a szabadság éppen Magyarországon született meg. Egy szegény, egykori nagyságának harmadára zsugorított országban, amely az első után elveszítette a második világháborút is.
     Félrecsúszott forradalmak és rendszerváltások apasztották életerejét, majd a szovjet megszállás alatt a hazaáruló kommunisták uralmát nyögte. Mégis nekünk magyaroknak adatott meg a század legfelemelőbb forradalma. Minden józan számítás, nagyhatalmi paktum, keleti brutalitás és nyugati hitszegés ellenére éppen a világpolitikai befolyását tekintve súlytalan, gazdasági erejét nézve elhanyagolható ország tett hitet a szabadság mellett, sőt hozott érte véráldozatot.

Kedves Barátaim!
     Kivételes idők, napok, hetek egyetlen ponttá tudnak sűrűsödni, mintha egyetlen pillanatig tartottak volna. Csillaggá változnak és halhatatlanok. Október 23-án varázsütésre álltunk talpra. Néhány óra alatt megbukott a kommunizmus, megalakult a nemzetőrség, a munkástanácsok, újra éledtek a betiltott pártok, felállt az új kormány, kiléptünk a Varsói Szerződésből. Egyetlen hét alatt a Szovjetunió egyik tartományából újra nemzeti közösség, önálló állam lettünk.
     A titok nyitja a szívben lehet, a szív nemcsak repesni tud, vagy vergődni, ha fájdalma van, de látni is, ha engedjük. Ha a szívek kitárulnak, többé nemcsak a szemünkre hagyatkozhatunk. A magyarok 1956 őszén nem a szemüknek hittek. Ha a szemüknek hittek volna, akkor csupán egy valaha volt nagysága romjain tengődő, vörös rongyokba öltöztetett országot látnak ázsiai megszállókkal és a hazugság mindent elborító pókhálójával. Ha a szemüknek hittek volna, csak a megpróbáltatások mély árkait látták volna az arcokon, a reményvesztettség ürességét a szemekben, az ernyedt megadást a mozdulatokban. De a történelem ura megnyitotta a szívüket, és megláttak egy másik világot, egy szabad, független, méltóságteljes magyar életet, ahol az emberek bizalommal fordulnak egymás felé, irigység helyett a másik sikere feletti öröm, osztályharc helyett szeretet tölti be a lelkeket.
     Igen, 1956 őszén mindenki láthatta a szabadságot. Láthatta a szabadságot a maga tökéletes és hibátlan szépségében. Ha most becsukjuk a szemünket, mi is láthatjuk. Ott jár-kel az újra európai Budapest utcáin és terein, sorban áll a boltok előtt, ahol kenyeret osztogatnak, leül a családi asztalokhoz, ha eljön a vacsora ideje, megjelenik a hivatalokban, a füsttől ragacsos pályaudvarokon, a kocsmák bánatos fémpultjainál, és jövetelekor a magyarok felállnak, és nemzeti himnuszukat éneklik. És csoda volt halálában is, bár jeltelen sírba, arccal a föld felé, kátránypapírba csavarva, lábát szögesdróttal összekötözve temették el, mégis feltámadt, itt van közöttünk ma is, és egybegyűjt bennünket.
     Mérföldkő és magaslat, a magyar szenvedéstörténet megrendítő ikonja. A születés, a halál és a feltámadás reményének legmegrázóbb ünnepe. Felemel és megtisztít. Október 23-án, ötven év után is, bennünket magyarokat felemel és megtisztít. Köszönet, hála és dicsőség érte 56 hőseinek. Gloria victis!
(folyt.)



Hírek (1956) | Hírek (2006) | Archív fotók | 1956 Magyarországa | Kronológia | Szól a rádió | Röplapok | 56 és az MTI
MTI Zrt. 2006 © Minden jog fenntartva
Impresszum
Az oldal elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet az
1956-os Intézetnek és az OSZK Történeti Interjúk Tárának