56-os Ki kicsoda


Nagy Imre
1896-1958

Kaposváron született. Apja uradalmi cseléd, vármegyei tisztiszolga, távírdai munkás volt. Négy év gimnázium után kitanulta a géplakatosszakmát. 1915-ben behívták katonának, a következő év nyarán orosz hadifogságba esett. 1918 júniusától a Vörös Gárdában harcolt a polgárháborúban. 1920 februárjában belépett a bolsevik pártba, majd 1921 márciusában hazatért Magyarországra. Szülővárosában magántisztviselőként helyezkedett el egy biztosítótársaságnál. Részt vett az MSZDP helyi szervezetének a munkájában, de 1925-ben kizárták a pártból. 1925-ben az MSZMP egyik alapító tagja volt. 1927-ben rövid időre letartóztatták, szabadulását követően Bécsbe emigrált, de illegálisan több alkalommal visszatért Magyarországra. A pártban a parasztság körében folytatott pártszervezés felelőse és a falusi osztály vezetője volt. Szerkesztette a Parasztok Lapját. 1930-ban Moszkvában a KMP II. kongresszusán jobboldali elhajlásáért bírálták. 1930-tól a Szovjetunióban élt. A Komintern Agrártudományi Intézetében, a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalában, valamint a moszkvai rádiónál dolgozott, ahol a magyar nyelvű adások szerkesztője volt 1939 és 1944 között. Számos agrártudományi tanulmánya jelent meg a Szovjetunióban töltött évek alatt. 1936-ban kizárták a pártból, de 1938-ban párttagságát helyreállították. 1944 novemberében az MKP vezetőségének tagjaként tért vissza Magyarországra. Részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítő bizottságának munkájában. 1944 decemberétől az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, később nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban földművelési miniszter, majd a koalíciós kormányban 1946. március 20-ig belügyminiszter. Ezt követően az MKP egyik titkára. 1947 és 1949 között az Országgyűlés elnöke. 1944- 49-ig a kv tagja. 1945-49-ig valamint 1951-1955-ig a pb tagja. Helytelenítette a mezőgazdaság gyors kollektivizálását és a kulákság üldözését. Önkritikát gyakorolt, ennek ellenére 1949-ben kizárták a párt vezető szerveiből. A Magyar Agrártudományi Egyetemen tanított 1950 nyaráig. Ekkor kinevezték az MDP KV adminisztratív osztályának vezetőjévé. 1950-től az MTA levelező, 1953-tól 1955-ig rendes tagja. 1950. december 12-től élelmezési, majd 1952. január 5-től begyűjtési miniszter. 1952. november 14-től miniszterelnök-helyettes, 1953. július 4-én szovjet kezdeményezésre lett miniszterelnök. Megpróbált átfogó gazdasági, politikai reformokat megvalósítani. 1955. április 18-án leváltották tisztségeiből, december 3-án a pártból is kizárták. Nem volt hajlandó önkritikára, programjához ragaszkodott. A sztálinistákkal szembeni pártellenzék vezető politikusának tekintették. 1956. október 13-án visszavették a pártba. Helyreállították akadémiai státusát is. 1956. október 23-án a tüntetők követelésére visszavették a párt legfelső vezetésébe, és ismét ő lett a miniszterelnök. E tisztségében egyfelől igyekezett a forradalom legfőbb célkitűzéseit elfogadtatni az MDP-, valamint a szovjet vezetéssel, másfelől mérsékelni igyekezett az általa túlzottnak ítélt követeléseket. A társadalom akaratával egyre inkább azonosulva tűzszünetet hirdetett, fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer újbóli bevezetését. Válaszul arra, hogy a fegyverszünet ellenére újabb szovjet csapatok érkeztek az országba, november 1-jén bejelentette az ország semlegességét, kilépését a Varsói Szerződésből. November 4-én hajnalban a jugoszláv követségre menekült. November 22-én a Kádár-kormány menlevelével hagyta el az épületet, ám a szovjetek őrizetbe vették, és Romániába deportálták. 1957. április 14-én Snagovban letartóztatták, és Budapestre szállították. Az MSZMP KB 1957. december 21-i döntése értelmében politikai pert indítottak ellene. A per többszöri elhalasztása után a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint hazaárulás vádjával halálra ítélte. A vádakat végig elutasította, még érdemi védekezésre sem volt hajlandó. Az ítéletet június 16-án az Országos Börtön udvarán végrehajtották. A helyszínen jeltelen sírba temették, majd 1961-ben holttestét átszállították a köztemető legtávolabbi sarkában fekvő 301-es parcellába. 1989 tavaszán a demokratikus erők nyomására holttestét exhumálták. 1989. június 16-án mártírtársaival újratemették az éjköztemető 301-es parcellájába. A gyászünnepség a magyarországi demokratikus átalakulás kiemelkedő, jelképes eseménye lett.



Hírek (1956) | Hírek (2006) | Archív fotók | 1956 Magyarországa | Kronológia | Szól a rádió | Röplapok | 56 és az MTI
MTI Zrt. 2006 © Minden jog fenntartva
Impresszum
Az oldal elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet az
1956-os Intézetnek és az OSZK Történeti Interjúk Tárának