56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Markos György
1902-1976
|
|
Budapesten született. Apja szerkesztő, a Függetlenségi és 48-as Párt országgyűlési képviselője volt. A Tanácsköztársaság idején az iskoladirektórium tagja volt, majd a Vörös Hadseregben agitátor. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, ezért az ország összes középiskolájából kizárták. A magánúton letett érettségi után beiratkozott az egyetemre, de mivel kereste a rendőrség 1922-ben Bécsbe emigrált. Az osztrák kommunista pártnak dolgozott, ezért kiutasították. Magyarországon fél évre bebörtönözték. Szabadulása után absztrakt festészettel kísérletezett. Németországba, majd Franciaországba emigrált. A l'Humanité szerkesztőségében kezdett gazdasági kérdésekkel foglalkozni, eleinte mint grafikus. 1937-ben jelent meg a francia nagytőke természetrajzát megelevenítő füzete: Les trusts contre la France. A népfrontkormány bukása után kiutasították Franciaországból, 1939-ben hazatért. Újságíróként helyezkedett el: rendszeresen publikált a Magyar Nemzetben, egyik szerzője volt a Népszava 1941. évi karácsonyi számának. 1944-ben a nyilasok letartóztatták, 1945 májusában tért haza a Dunán ladikon Rajkkal és annak feleségével. Itthon a Szabad Nép gazdasági és külpolitikai rovatának vezetőjévé nevezték ki, valamint a Közgazdaság, később a Gazdasági Élet főszerkesztője lesz. 1947-1948-ben az Országos Tervhivatal sajtóosztályát vezette. Szerepet vállalt a magyar bauxit és alumíniumipar államosításában. 1948-ban részt vett a MKKE megszervezésében, a gazdaságföldrajz tanszék vezetője volt. 1950-ben részt vett az MTA átszervezésében. 1953 után Nagy Imre híve. Felszólalt a Petőfi Kör Közgazdasági-, Történész- valamint Pedagógusvitáján, az 1956. június 20-án rendezett "Hazánk természeti-gazdasági adottságairól" című vita előadója. Egyike az 1956. október 6-i Rajk-temetés megszervezőinek. A forradalom alatt Ádám György társaságában szervezi meg az ELTE központi épületében a MÉFB-t, a testület egyik vezetője. A forradalom leverése után eltávolították az egyetemről, rövid ideig állás nélkül volt. Tanúként, majd gyanúsítottként többször kihallgatták, de eljárás nem indult ellene. 1958-tól nyugdíjazásáig az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének munkatársa. Rendszeresen publikált hazai és külföldi folyóiratokban, tanított a potsdami gazdasági főiskolán. Dolgozott a Hirt osztrák és a Brockhaus német lexikonok számára.
|
|
|
|