56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Dudás József
1912-1957
|
|
Marosvásárhelyen (Románia) született. A húszas évek végén kapcsolódott be az erdélyi illegális kommunista mozgalomba. 1933-ban letartóztatták, és kilenc év börtönbüntetésre ítélték. 1939-ben szabadult, s a II. bécsi döntés után költözött Budapestre. Itt gépészmérnöki tanulmányokat folytatott, de oklevelet nem szerzett. 1944-ben az antifasiszta mozgalomban összekötő szerepet töltött be a különböző irányzatok között. 1944 szeptemberében tagja volt az első, nem hivatalos moszkvai fegyverszüneti delegációnak, alapító tagja a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának. 1945-ben kommunista kapcsolatait fenntartva az FKGP felé orientálódott, a következő évben kisgazdaszínekben beválasztották a budapesti Törvényhatósági Bizottságba. A kisgazdapárt elleni támadások során internálták a buda-déli táborba. 1948-ban kiszabadult, de hamarosan ismét letartóztatták, előbb Kistarcsán, majd Recsken raboskodott. 1951-ben kiadták a román államvédelemnek, 1954-ben került vissza Magyarországra, ugyanekkor szabadult. A forradalomig mérnökként dolgozott. 1956. október 27-én beszédet tartott a Széna téren összegyűlt tömegnek. Október 29-én létrehozta a II. Kerületi Nemzeti Bizottmányt; 25 pontos programja a pillanatnyi helyzetben radikálisnak számított. Főbb követelései: koalíciós kormány, többpártrendszer, semlegesség. Ugyanezen a napon a Szabad Nép-székházba tette át székhelyét, lapot indított (Magyar Függetlenség), a címlapon bejelentve: nem ismerjük el a jelenlegi kormányt! Szervezetét Országos Nemzeti Forradalmi Bizottmánnyá keresztelte át, holott ehhez megfelelő struktúrával nem rendelkezett. A hozzá csatlakozó, de tőle nem szorosan függő fegyvereseknek (kb. 400 fő), az ún. Dudás-csoportnak a forradalmi erők körében sem volt jó híre. Október 30-délelőtt a szovjet Különleges Hadtest megbízott törzsfőnökével, Malasenko ezredessel tárgyalt. Igyekezett elérni, hogy a szovjetek Nagy Imre ellenében őt ismerjék el a legfőbb magyar politikai és katonai hatalom birtokosának. Délután a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottmányának közvetítése révén tárgyalt Nagy Imrével, de konkrétan nem állapodtak meg semmiben. Október 31-én a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökének, Szigethy Attilának ajánlott személyes küldöttjén keresztül együttműködést, akár közös ellenkormány alakítását, amit Szigethy határozottan visszautasított. Másnap telefonon beszélt Dudás a miskolci Diákparlament egyik vezetőjével, akinek ugyancsak hiába tett együttműködési javaslatot. November 3-ig folytatta lapkiadói tevékenységét, folyamatosan bírálva a kormányt tétovázó magatartásáért. Ezalatt összeütközésbe került saját fegyvereseivel, akik 3-án leváltották. Kétszer a kormányerők is letartóztatták neki tulajdonított cselekmények, illetve az ezekről elterjedt álhírek (Külügyminisztérium elleni támadás, a Nemzeti Bank kirablása) miatt. November 4-én megsebesült, kórházba került. 21-én tárgyalás ürügyével a Parlamentbe csalták, ahol a szovjetek letartóztatták. Az SZKP elnökségének delegációja jelölte ki az azonnal hadbíróság elé állítandók közé. 1956. november 21-én tartóztatták le. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa szervezkedés vezetésének vádjával 1957. január 14-én halálra ítélte. Kegyelmi kérvényét ugyanezen testület január 18-án elutasította, másnap kivégezték.
|
|
|
|