56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Borbándi Gyula
1919-
|
|
Budapesten született. 1942-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett. Egyetemistaként az Országos Széchenyi Szövetség alelnöke volt. 1941-től emigrálásáig a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tisztviselőjeként dolgozott. A háború alatt sorkatonai szolgálatot teljesített, és szovjet hadifogságba került. 1946 és 1948 között a Nemzeti Parasztpárt budapesti kerületi titkára és a nagybudapesti intézőbizottság tagja volt. 1949-ben Ausztriába, majd Svájcba menekült, ahol két évig szállodai alkalmazottként dolgozott. 1951-től Gyulai Ernő álnéven a Szabad Európa Rádió munkatársa, irodalmi rovatvezetője volt. 1956. október 30-án a SZER Magyar Osztályának többi munkatársával együtt - hiábavalóan - beadvánnyal fordul Gellért Andor főszerkesztőhöz, amelyben kérték, hogy a SZER a közvetlen beavatkozás helyett a forradalmi-népi szervek híreit közvetítse. A SZER másnapi adásában megjelent kommentátorok egyikében kifejtette az önálló nemzeti lét, a független külpolitika, valamint a semlegesség gondolatát. 1957 és 1960 között a Magyar Írók Külföldön nevű szervezet választmányi tagja. 1970 és 1985 között a Hontalan Írók PEN Központja német nyelvterületi csoportjának alelnöke. 1950 és 1958 között az újraindított Látóhatár című folyóirat főmunkatársa, szerkesztője, majd az 1958-ban megindított Új Látóhatár című folyóirat egyik alapítója és 1989-ig felelős szerkesztője. Az emigrációban elsősorban a magyar népi mozgalom történetével és hatásaival foglalkozott, továbbá számos cikket írt történeti, irodalomtörténeti, irodalmi, valamint aktuális politikai kérdésekről; publikált az Irodalmi Újságban, a Katolikus Szemlében, a (bécsi) Magyar Híradóban, a Bécsi Naplóban, a Szivárványban, az Életünkben, valamint az Ungarn-Jahrebuchban (ez utóbbinak 1987 óta szerkesztőségi tagja is). Legfontosabb politikatörténeti műve A magyar emigráció életrajza. 1979-től 1984-ig a SZER Magyar Osztályának helyettes igazgatója. 1990-től a Hitel védnökségének tagja.
|
|
|
|