56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Köböl József
1909-
|
|
Karcagon született. Apja pékmester volt. Árván nevelkedett, testvérei iskoláztatták, de anyagi okok miatt nem tudta befejezni gimnáziumi tanulmányait, ezért 1924-ben asztalosinasnak szegődött. 1926-ban belépett a Famunkások Szakszervezetébe, majd a KIMSZ-be. 1928 elején tagja lett a KIMSZ Budapesti Bizottságának. 1929-ben letartóztatták, majd többheti vizsgálati fogság után szabadon engedték. Mestere a rendőrség felszólítására elbocsátotta. Berlinbe ment, ahol csak rövid ideig kapott munkát, így kénytelen volt Franciaországba utazni öccséhez, ahol szakmájában helyezkedett el, és bekapcsolódott a francia szakszervezeti mozgalomba is. 1931-ben kitoloncolták. Márciusi hazatérése után újra felvette a kapcsolatot a KIMSZ-szel. Rövidesen letartóztatták, és fél év fogházra ítélték. Novembertől a KIMSZ Budapesti Bizottságának tagja. Részt vett a KMP féllegális szervezetében, az Egyesült Szakszervezeti Ellenzékben. 1932-ben egy ideig a KIMSZ éjpest-Rákospalotai kerületének összekötője, majd 1933 végén mint a KMP Budapesti Bizottságának tagja tevékenykedett. 1934 nyarán a Szovjetunióba küldték a Lenin Iskolára, ahol 1936 végén fejezte be tanulmányait. Konspirációs okokból néhány hónapra Franciaországba ment, és egy bútorgyárban helyezkedett el. 1937-ben hazatért, a Faipari Szakszervezet Szervezőbizottságának lett tagja. 1937 és 1942 között Belcsák Zoltán cégénél dolgozott asztalosként. 1942. március 15-i tüntetés után május közepén letartóztatták, és nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1943-ban az ún. különleges munkásszázaddal Jászberénybe került, de a doni visszavonulásnak köszönhetően nem került a frontra. 1944 novemberében bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. 1945. januárjában az MKP VIII. kerületi szervezetének megalakításával bízták meg, majd február végén Csepelre küldték hasonló feladattal, itt a Demény-féle frakció felszámolását irányította. Az 1946-os Demény-tárgyaláson népi ülnök. 1945 és 1949 között a Budapesti Pártbizottságon dolgozott. Az MKP III. kongresszusán az ekkor létrehozott KV Szervezőbizottság póttagja, valamint a KV póttagja lett. Az MKP azon titkos bizottságában is dolgozott, amely az SZDP-vel való egyesülést volt hivatott megszervezni. 1949 és 1950 között Budapest alpolgármestere és a Budapesti Pártbizottság másodtitkára volt. A kv 1950. májusi ülésén kimaradt a Szervezőbizottságból. 1950. tavaszától a Mémosz főtitkára. 1954. decemberétől a KV Párt és Tömegszervezetek Osztályának vezetője. 1956. október 23-án délelőtt, amikor a Petőfi Kör küldöttsége fölkereste az MDP KV-t, és javasolta a tüntetés engedélyezését, valamint hogy Kádár János mondjon beszédet a Bem téren, a javaslatok ellen foglalt állást. A kv 1956. október 23-24-én tartott ülésén pb-taggá választották, de négy nappal később kimaradt a vezetésből. Október 26-án Mikojannal tárgyalt. Október 30-án a Budapesti Pártbizottság titkára lett. Novemberben Kádár bevonta volna a felső vezetésbe, de ezt elutasította. Tagja lett az MSZMP KB-nak és a Szervezőbizottságnak, de amikor a KB 1957. februári ülésén bejelentették, hogy Nagy Imre és társai ellen büntetőeljárást indítanak, ellenvéleményének adott hangot. A kb júniusi plénumán felmentették tagsága alól, s megrovásban részesítették. 1957. május 5-től 1960-ig az építésügyi miniszter helyettese. 1961 és 1973 között az Országos Tervhivatal főosztályvezetője, ekkor nyugdíjazták. 1979-ben aláírta a Charta '77 csehszlovákiai polgárjogi mozgalom bebörtönzött tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot, amiért elvesztette fővárosi tanácstagságát, illetve a szakszervezetek központi vezetőségében betöltött pozícióját.
|
|
|
|