56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Háy Gyula
1900-1975
|
|
Abonyban született. Apja mérnök volt. A Tanácsköztársaság alatt a Tanügyi Népbiztosságon dolgozott. 1920-ban Németországba emigrált, ahol díszletfestőként dolgozott. 1923-ban tért haza, 1929 után újra Németországban élt. 1932-ben belépett a KMP-be. Első színpadi művét, az Isten, császár, paraszt című drámáját ugyanebben az évben mutatták be Németországban. Hitler hatalomátvétele után Ausztriában, Svájcban, majd 1935-től a Szovjetunióban élt. 1945-ben hazatért, és a Színművészeti Akadémia tanára lett. Szerepe volt a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság létrehozásában és irányításában. 1951 és 1957 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg tanszakát vezette. A filmgyárban volt fődramaturg. 1951-ben Az élet hídja című darabjáért Kossuth-díjat kapott. 1954-ben Nagy Imre reformtörekvései mellé állt. 1955-ben azok között az írók között volt, akiket jobboldali magatartásukért párthatározatban vontak felelősségre. 1955. december 6-án a lázadó írók megrendszabályozására szervezett pártaktíván a novemberi memorandumot aláíró írók közül egyedül ő tett kísérletet arra, hogy tettének motivációit indokolja, többek között bírálta az MDP irodalompolitikai gyakorlatát. 1956. szeptember 17-én, az Írószövetség közgyűlésének 1948 óta első, titkos választásán más - az irodalmi életből addig kiszorított - pártellenzékiekkel és pártonkívüliekkel együtt az új elnökség tagjává és társelnökévé választották. 1956. október 6-án jelent meg az Irodalmi Újságban a Miért nem szeretem... című, a Kucsera elvtársként tipizált pártfunkcionáriust nevetségessé tevő írása. A forradalom első napjaiban a fegyveres harcok megszüntetése érdekében vetette latba tekintélyét: Október 25-én és 26-án arra kérte rádióüzenetében a fiatalokat, hogy tegyék le a fegyvert. November 4-én, a szovjet katonai intervenció hajnalán feleségével együtt a Parlamentbe ment, ahol rádióba olvasta a magyar írók segítségkérő felhívását. November 4. után ő vezette azokat a tárgyalásokat, amelyet az írók a deportáltak szabadon bocsátása érdekében a szovjet városparancsnokkal folytattak. Írótársai többségéhez hasonlóan nem ismerte el a Kádár-kormányt. Aláírta az FKGP november 16-i kibontakozási javaslatát. 1957. január 20-án letartóztatták. A Déry Tibor és társai-perben 1957. november 13-án a Legfelsőbb Bíróság hat év börtönbüntetésre ítélte. 1960 áprilisában amnesztiával szabadult. Emigrációba kényszerült. Svájcban telepedett le. Önéletrajza németül először 1971-ben jelent meg, majd 1974-ben angolul is kiadták. A magyar változat Született 1900-ban címmel 1990-ben került az olvasók elé. Visszaemlékezései "Született 1900-ban" címmel jelentek meg 1990-ben.
|
|
|
|