56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Örkény István
1912-1979
|
|
Budapesten született, apja gyógyszerész volt. Az érettségi után vegyészmérnöknek tanult, majd gyógyszerészhallgató lett, 1934-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1938-ban Londonba utazott, 1939-ben Párizsban alkalmi munkákból élt. 1940-től folytatta tanulmányait a műegyetemen, vegyészmérnöki diplomát szerzett. 1942-ben munkaszolgálatosként a frontra vitték, 1943-ban hadifogságba esett. 1946-os hazatérése után színházi dramaturgként dolgozott. 1954-től a Szépirodalmi Könyvkiadó külső lektora volt. Bár az ötvenes években igyekezett a szocialista realizmus követelményeinek megfelelni, Révai József a "Felelet-vitában" mégis támadta a Lila tinta című elbeszélését. Részt vett az írói ellenzéki megmozdulásokban. 1956. szeptember 17-én, az Írószövetség közgyűlésének 1948 óta első, titkos választásán az irodalmi életből addig kiszorított pártellenzékiekkel és pártonkívüliekkel együtt az új elnökség tagjává választották. A forradalom kitörése után ő fogalmazta azt a rádió korábbi szerepét elítélő írást, amelynek következő mondata szállóigeszerűen terjedt: "Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon." Déry Tiborral munkástanácsüléseken vett részt. November 10-én Déry Tiborral, Illyés Gyulával, Benjámin Lászlóval és Zelk Zoltánnal menedékjogot kért a budapesti lengyel nagykövetségen, de mivel csak átmeneti menedéket tudtak számukra biztosítani, a követség épületét néhány óra múlva írótársaival elhagyta. Az írószövetségi küldöttség tagjaként és tolmácsaként találkozott K. P. S. Menonnal, India moszkvai nagykövetével, akit közvetítőnek kívántak megnyerni a Szovjetunió és Magyarország között A Kortárs szépirodalmi folyóirat 1957 szeptemberében megjelent első számában öt társával együtt aláírta azt az önkritikus hangvételű nyílt levelet, amely a forradalom előtti és alatti szerepük megítéléséről szólt. 1957-től kiszorult az irodalmi életből, több ízben publikálási tilalommal sújtották. 1958 és 1963 között az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban dolgozott. A hatvanas évek második felétől jelenhettek meg ismét kötetei, mutatták be színpadi darabjait. 1966-ban került az olvasók kezébe az irodalmi körökben nagy feltűnést keltő kötete, a Jeruzsálem hercegnője, benne az Egypercesek első ciklusa és a Macskajáték című kisregény. Abszurd drámáját, a Tótékat 1967-ben mutatta be a Thália Színház nagy sikerrel. Visszaemlékezései "Noteszlapok 1956-ból" címmel jelentek meg a Holmi 1991. év 10. számában.
|
|
|
|