56-os Ki kicsoda


Szirmai Ottó
1926-1959

Budapesten született. Családjának tagjai több generáción át aktív szerepet játszottak a nemzetközi kommunista munkásmozgalomban. Iskolái elvégzése után egy ideig segédmunkát végzett, mivel a család igen nehéz anyagi körülmények között élt. 1943-ban került díszlettervező-gyakornokként a Nemzeti Színházhoz, a későbbiekben elvégezte az Iparművészeti Főiskolát, és a rádiónál lett dramaturg. 1945-ben belépett az MKP-ba, majd az MDP-nek is tagja volt. 1956. október 23-án részt vett a Petőfi- és a Bem-szobor előtti tüntetésen. Este igyekezett a tüntetőket lecsillapítani, majd amikor megkezdődött a rádió ostroma, a nőket menekítette ki az épületből. Október 29-én még a rádió működésének demokratizálása érdekében tárgyalt a Parlamentben, ám október 30-án ő is az elbocsátandók listájára került. Ekkor találkozott régi ismerősével, Angyal Istvánnal, és csatlakozott az általa vezetett Tűzoltó utcai csoporthoz. Fegyveres szolgálatot nem teljesíthetett - mivel jobb keze születése óta béna volt -, de mindvégig a Tűzoltó utcai egységnél maradt. A második szovjet támadáskor telefonon gyűjtött információkkal segítette a csoport küzdelmét. November 5-én parlamenterként tárgyalt a Kossuth Akadémián a szovjet parancsnoksággal - eredmény nélkül. Másnap egy sebesült osztrák újságírót kísért a Bakáts téri kórházba, s mivel ekkor már a Ferenc körút a szovjet harckocsik tüze alatt állt, nem tudott visszatérni, elszakadt a csoporttól. Néhány nap múlva csatlakozott a Péterfy Sándor utcai kórházban szerveződő ellenállókhoz, részt vett röplapok megszövegezésében, előállításában. Kezdeményezte egy ifjúsági párt létrehozását, elkészítette annak programtervezetét. November 20-tól az Élünk cikkírója, kivette részét a lap terjesztéséből is. Felvette a kapcsolatot a KMT-val, valamint egyéb, a forradalom eszméjét ápoló szervezetekkel. A fegyveres harcot már nem tartotta időszerűnek, de politikailag társainál sokkal radikálisabb álláspontot foglalt el. Részt vett a nőtüntetés megszervezésében. Miután már több alkalommal házkutatást tartottak a lakásán, 1957. január 14-én letartóztatták. Első fokon 1958. április 17-én halálra ítélték mozgalom vezetése és egyéb vádak alapján. Ezt a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. november 27-én jogerőre emelte. Kegyelmi kérvényének elutasítása után 1959. január 22-én kivégezték.



Hírek (1956) | Hírek (2006) | Archív fotók | 1956 Magyarországa | Kronológia | Szól a rádió | Röplapok | 56 és az MTI
MTI Zrt. 2006 © Minden jog fenntartva
Impresszum
Az oldal elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet az
1956-os Intézetnek és az OSZK Történeti Interjúk Tárának