56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Haraszti Sándor
1897-1982
|
|
Czinderybogádon (Baranya megye) született. Apja uradalmi cseléd volt. A pécsi Főreáliskolában folytatta a tanulmányait. 1917-ben a MÁV-nál helyezkedett el hivatalnokgyakornokként. Az őszirózsás forradalom idején megszervezte a szentlőrinci állomás helyi szakszervezetét, majd belépett a Vörös Hadseregbe, ahol a 44. dandár vasutas századához, majd a dandártörzs politikai csoportjához vezényelték agitátornak. A Tanácsköztársaság bukása után tiszti különítményesek letartóztatták, de néhány hónap múlva szabadon engedték. Ezután Pécsett a Munkás című szocialista lap újságírója, majd az 1921 című irodalmi folyóirat elindítója. A szerbek kivonulása után Bécsbe emigrált, és csatlakozott a kommunista emigrációhoz. 1921-ben Jugoszláviába utazott, ahol a Bácsmegyei Napló, majd a Hírlap munkatársaként dolgozott. 1929-ben kiutasították Jugoszláviából. Bécsen keresztül, pártutasításra visszatért Magyarországra. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, cikkei jelentek meg a 100%-ban és a Korunkban. 1933-ban izgatás vádjával három hónap börtönbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után a Bácskai Vajtermelő Vállalat budapesti ügyintézője volt. Továbbra is publikált az illegális kommunista lapokban. 1939 és 1943 között az Adria Selyemszövőgyár központjában, majd 1943-1944-ben az élelmiszer-elosztó központban tisztviselőként dolgozott. 1944 júniusában SAS-behívót kapott, s ekkor illegalitásba vonult. 1945 és 1948 között a Szabadság című napilap szerkesztője, az MKP, illetve MDP KV Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője. 1949-ben az Athenaeum Könyvkiadó igazgatójává nevezték ki. 1950-ben letartóztatták, 1951. december 18-án halálra ítélték. Az Elnöki Tanács 1954. január 4-én büntetését kegyelemből életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta. 1954. július 22-én rehabilitálták és szabadon bocsátották. 1954 és 1955 között a Béke és Szabadság főszerkesztője, a Nagy Imre körül csoportosuló pártellenzék vezető személyisége. 1955 októberében részt vett az írók és művészek MDP KV-hoz intézett memorandumának a megfogalmazásában, amely a kulturális élet ellenőrzésének megszüntetését követelte. Aláírását pártutasításra sem vonta vissza, ezért 1956 februárjában kizárták az MDP-ből. 1956 nyarán visszavették a pártba, a MÉOSZ ideiglenes elnökévé választották. 1956. október 31-én kinevezték a Népszabadság főszerkesztőjévé. November 4-én Nagy Imrével együtt a jugoszláv követségre menekült. Onnan november 22-én a romániai Snagovba szállították. Távollétében a MÉOSZ elnökévé választották. 1957 áprilisában letartóztatták, a Legfelsőbb Bíróság 1958. augusztus 19-án hat év börtönbüntetésre ítélte. 1960 áprilisában amnesztiával szabadult. Ezt követően az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében dolgozott. 1980-ban vonult nyugdíjba.
|
|
|
|