56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Marosán György
1908-1992
|
|
Hosszúpályiban (Hajdú-Bihar megye) született. Apja görög katolikus kántortanító volt. 1917-től a debreceni árvaházban nevelkedett. 1919 őszén a román megszálló hatóságok mint "román származásút" visszaszállították Nagyváradra. Pékinasnak szegődött. 1922-től a segéd- és sütőipari munkások szakszervezetének volt tagja. 1926-ban költözött Budapestre. 1927-ben belépett az MSZDP-be. 1939-ben az Élelmezési Munkások Országos Szövetségének a főtitkára, 1943-tól elnöke. 1941-től az MSZDP fővárosi vezetőségének a tagja. 1942-ben a József Attila Emlékbizottság egyik megalapítója. 1942 nyarán letartóztatták, 1942 őszén szabadult. 1943-ban az MSZDP vidéki szervezőtitkára. A német megszállás idején újra letartóztatták, Nagykanizsára internálták. 1945 augusztusáig az SZDP országos titkára, majd 1945-1947-ben vezető titkára, 1947 februárjától főtitkárhelyettes. Az SZDP vidéki osztályát 1945-től vezette. 1945. április 2-tól az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, illetve 1963-ig országgyűlési képviselő. Az MKP és az SZDP egyesítésének egyik fő szorgalmazója. 1948. március 10-én az ekkor létrehozott MKP-SZDP közös Politikai Bizottságának elnökhelyettese és a Közös Szervezőbizottság tagja lett. 1948 elején kitüntetést kapott Titótól - ez később az ellene felhozott vádak egyik alapja. A két munkáspárt egyesülési kongresszusán harmadik főtitkárhelyettessé választották, beválasztották a kv-ba, a pb-be, a szervezőbizottságba és a titkárságba is. 1948. augusztus 18-tól 1949. július 1-jéig az MDP Budapesti Pártbizottság első titkára, korábbi tisztségei megtartásával. 1949. június 11-től 1950. augusztus 4-ig könnyűipari miniszter. 1949-ben kinevezték a Népgazdasági Tanács tagjává. Az 1950. májusi MDP KV-ülésen felügyelete alá helyezték az Adminisztratív Osztályt. 1950. július elején letartóztatták, halálra ítélték, majd tárgyalás nélkül életfogytiglanra módosították büntetését. 1956. március 29-én szabadult, három hónappal később rehabilitálták. Az MDP KV 1956. július 18-21-i ülésén pb-taggá választották. Július 30-tól 1956. október 27-ig a Minisztertanács elnökhelyettese. Az 1956. október 23-i MDP PB-ülésen ellenforradalmi veszélyre hivatkozva tűzparancsot követelt. Október 28-án kimaradt a párt szűkebb vezetéséből. Október 31-én Széna téri felkelők rövid időre őrizetbe vették. November 2-án Tökölre ment a szovjet katonai parancsnokságra. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és 1956. november 7-től az MSZMP IIB tagja. Az MSZMP KB 1957. februári ülésén adminisztratív kb-titkárrá, Kádár János helyettesévé választották. 1957. február 28-tól 1960. január 15-ig államminiszter. Április 30-tól a Budapesti Pártbizottság Ideiglenes Intézőbizottságának az elnöke, majd a Budapesti Pártbizottság titkára. 1962-ben az MSZMP-nek a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértő perek lezárásáról készülő határozatával kapcsolatban szélsőbaloldali különvéleményt fogalmazott meg, s Kádárral is konfliktusba került. Az MSZMP KB - miután Marosán levélben fordult a testülethez - 1962. október 11-12-i ülésén visszahívta a PB-ből, felmentette kb-titkári posztjáról és kizárta a KB-ből. 1964 novemberében egyszerű párttagként Moszkvában részt vett az ünnepi felvonuláson, ezután támadások érték a párton belül. 1965-ben kilépett az MSZMP-ből, ahova 1972-ben visszalépett. 1989-ben ellenezte az MSZMP feloszlatását, és részt vett az új MSZMP megalakításában. Visszaemlékezéseit a Hírlapkiadó Vállalat 1989-ben A tanúk még élnek címmel jelentette meg.
|
|
|
|