56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Gábor László
1930-1959
|
|
Budapesten született. Négy év gimnáziumot végzett. 1948-ban sikkasztás és okirat-hamisítás vádjával négy hónap börtönbüntetésre ítélték, büntetését kitöltötte. 1950-ben behívták katonának, 1952-ben honvédként szerelt le. Munkahelyein általában normásként dolgozott, legutoljára a XV. kerületi Vegyesipari Javító Vállalatnál volt munkaügyi osztályvezető. Tagja volt az MKP-nak. Az 1956. október 24-i újpesti tüntetés alkalmával ő is beszédet mondott a forradalmi ifjúság képviseletében. Október 27-én beválasztották az ideiglenes nemzeti bizottságba, ő lett a személy- és tehergépkocsik felelőse. Október 29-én gyűjtést rendeztek a kerületben, az összegyűjtött élelmet a Corvin köz fegyvereseinek juttatták el. Fölvette a kapcsolatot az Országos Nemzeti Bizottsággal, Kuczka Péterrel. Október 30-án ő lett az újpesti nemzetőrök parancsnokhelyettese. Ugyanezen a napon Rétságra mentek, ahol találkoztak Mindszenty József bíborossal, részt vettek a hercegprímás Budapestre kísérésében. Több nyelven röpcédulákat készíttetett, amelyeket a kecskeméti légierő segítségével akart a szomszédos országokban terjeszteni. Ugyanakkor a kecskeméti laktanyából jelentős fegyverzetet szállított Újpestre. November 2-án letartóztatta a rétsági laktanya parancsnokát, Garami Lajos ezredest. November 3-án tüzet nyitottak egy ÁVH-soknak vélt fegyveres csoportra; letartóztatták Dombóvári Gyulát és a feleségét. November 4-én átvette a nemzetőrség parancsnokságát, majd 6-án S. Nagy Sándort nevezte ki az újpesti fegyveres erők parancsnokává, gondoskodott a felkelők felfegyverzéséről. Ez idő alatt számos röplapot készítettek és terjesztettek. Főhadiszállásuk a Könyves Kálmán Gimnáziumban volt. A november 8-án meginduló harcok során komoly veszteségeket okoztak a szovjeteknek. November 12-én együttes ülést tartott a nemzeti bizottság és a kerületi tanács, ezen a forradalmárok nem ismerték el a Kádár János által kinevezett vezetőket, követelték eltávolításukat, valamint a Nagy Imre-kormány visszahozatalát. Ezen a napon tartóztatták le. Első fokon szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint egyéb cselekmények vádjával 1959. március 15-én halálra ítélték. Ezt a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. július 23-án jogerőre emelte. Felterjesztett kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította, így szeptember 23-án az ítéletet végrehajtották.
|
|
|
|