56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Ravasz László
1882-1975
|
|
Bánffyhunyadon (ma: Románia) született. 1900 szeptemberétől párhuzamosan végezte a kolozsvári Református Teológiai Akadémiát és a Bölcsészettudományi Kart. 1903-tól 1905-ig Kolozsvárott segédlelkész és püspöki titkár volt. Egy évig a berlini egyetemen tanult, majd 1906-ban segédlelkész Bánffyhunyadon. A kolozsvári egyetemen doktori címet szerzett, és oktatott a Református Teológiai Akadémián. 1907 és 1921 között Budapesten volt lelkipásztor. Ezzel párhuzamosan 1914 és 1918 között a Protestáns Szemle, 1915 és 1918 között az Út szerkesztője, valamint a Református élet, illetve a Magyar Kálvinizmus alapítója. Megválasztották a dunamelléki református egyházkerület püspökévé. 1923-tól a Kisfaludy Társaság, 1925-től 1949-ig az MTA tagja, 1937 és 1940 között az MTA másodelnöke volt. 1927-től 1944-ig felsőházi tag. 1948-ban kényszerült lemondani püspöki rangjáról, majd 1953-ban mint lelkészt is nyugdíjazták. Lánya, Ravasz Boriska 1940-ben Bibó Istvánhoz ment férjhez. A forradalom hatására újra közéleti szerepet vállalt. 1956. október 31-én átvette a református egyház vezetését Kardos Jánossal és Pap Lászlóval együtt. 1956. november 1-jén Mindszenty nyilatkozata után mondott beszédet a rádióban. Részt vett a Református Megújulási Mozgalomban. A Kálvin téren kisegítő prédikátori tisztet vállalt 1956. november 4-től 1957. április 17-ig. Ezután ismét visszavonult a magánéletbe, és 1960-ban megírta visszaemlékezéseit Emlékezéseim címen. 1989-ben posztumusz kapta vissza akadémiai tagságát.
|
|
|
|