56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Horváth Márton
1906-1987
|
|
Budapesten született. Apja régiségkereskedő volt. 1926-ban beiratkozott a Budapesti József Nádor Egyetem Építészmérnöki Karára. 1931-ben belépett a KMP-be, mozgalmi munkája miatt félbehagyta egyetemi tanulmányait. 1932-ben lakbérsztrájkok szervezése miatt letartóztatták, majd internálták. Később a Vasas című szakszervezeti ellenzéki napilap terjesztéséért került börtönbe. 1937-ben tizenkét éves börtönbüntetését öt évre mérsékelték. Szabadulása után bár a fővárosból kitiltották, hamis papírokkal Budapesten maradt, és röpiratokat sokszorosított. A KMP egyik vezetőjeként 1941-ben Szakasits Árpáddal tárgyalt az SZDP-vel való együttműködés lehetőségéről. 1941 végétől az illegális Szabad Nép munkatársa volt. 1942-ben sok más társával együtt újra letartóztatták, és tizenkét év szabadságvesztést szabtak ki rá. 1944 márciusában színlelt betegsége miatt megszakították a büntetését. A Gömbös-szobor felrobbantása után ismét letartóztatták. 1944-től 1956-ig az MKP, majd az MDP KV és 1953-ig a PB tagja. 1945-től 1951-ig, majd 1953-tól ismét a Szabad Nép szerkesztője. 1948 és 1953 között jelentős szerepe volt a magyar művelődéspolitika meghatározásában, különösen a képzőművészet "szocreál" szellemű átalakításában. 1956 júniusában felszólalt a Petőfi Kör sajtóvitáján. 1956. október 23-án megjelent az éj tavaszi seregszemle című vezércikk a Szabad Népben, amely egyetértett az ifjúság követeléseivel és azzal, hogy a vezetésben ott a helye Nagy Imrének és társainak is. A pb ülése megrótta Horváth Mártont, amiért támogatta az ifjúság tizenhat pontos követelését. Október 28-án a Híven az igazsághoz című vezércikk kiállt a forradalom mellett. Részt vett az 1956. november 1-jén a rádióban elhangzott Kádár-beszéd megfogalmazásában, amelyben Kádár János a forradalmat a Rákosi-önkényuralmat lerázó és a nép szabadságát kivívó dicsőséges felkelésnek nevezte. Az 1957. május 9-én először összeülő Országgyűlés megfosztotta mandátumától. Az MSZMP megalakításába nem vonták be. 1956 végétől a Magyar Munkásmozgalmi Intézetben dolgozott. 1957-től a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, 1963-tól a Hunnia Filmstúdió vezetője volt. 1966-tól nyugdíjazásáig ismét ő állt az irodalmi múzeum élén.
|
|
|
|