56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Nógrádi Sándor
1894-1971
|
|
Füleken (ma: Szlovákia) született. Apja péksegéd volt. Négy gimnáziumi osztály elvégzése után kitanulta az esztergályos- és a villanyszerelő-szakmát, majd elvégezte a felsőkereskedelmi iskola első osztályát is. Budapesten tanoncként bekapcsolódott a Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége és a Guttenberg Otthon munkájába. 1916-ban a losonci gépgyár műszaki tisztviselőjeként helyezkedett el. 1918 szeptemberében belépett a MSZDP-be, 1919-ben a KMP-be. A Tanácsköztársaság idején szakaszparancsnok volt a Vörös Hadseregben, majd az összeomlás után Csehszlovákiába menekült. 1921 februárjában letartóztatták, 3 hónap börtönbüntetésre ítélték. 1922-tól a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség egyik titkára. 1923 májusától Berlinben a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé irodájában dolgozott, innen került Moszkvába, a Komintern VB-titkárságára. A húszas évek közepén Romániába küldték, ahol letartóztatták, de a tárgyalás során megszökött. Visszatért a Szovjetunióba. 1928 őszén Csehszlovákiába küldték, ahol belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba, és a Voräwrts című lap szerkesztője lett. A cseh rendőrség kitoloncolta, de 1929 és 1931 között ismét Prágában tevékenykedett. A Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé megbízásából számos nyugat-európai országban járt, Franciaországban a Fasizmus- és Háborúellenes Világbizottság titkárává választották. A második világháború kitörése után ismét Moszkvában élt, a Komintern munkatársaként dolgozott. 1940-ben többedmagával átlépett a Csehszlovák Kommunista Pártból a Magyar Kommunista Pártba. Előbb a moszkvai Kossuth rádió szerkesztője, majd 1944 májusától a kijevi partizániskola parancsnoka volt. 1944 szeptemberében partizánakcióban vett részt Szlovákiában. A háború végén az MKP észak-magyarországi titkáraként megbízták, hogy irányítsa a párt szervezését Borsod, Nógrád, Heves és Abaúj-Torna-Zemplén vármegyék területén. Tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1945. november 25-én iparügyi politikai államtitkárrá nevezték ki. 1946 októberétől az MKP Agitációs- és Propaganda Osztályának vezetője, majd 1946 szeptemberétől a KV Szervezőbizottságának tagja lett. Az 1947. augusztusi választások után miniszterelnökségi politikai államtitkár. 1948. december 3-án miniszterhelyettesként, előbb altábornagyi, majd vezérezredesi rangban a Magyar Néphadsereg Politikai Főcsoportfőnökségének élére nevezték ki. 1955 decemberétől az MDP KV Agitációs- és Propaganda Osztályának a vezetője. 1956. október 25-től az MDP KV által alakított Katonai Bizottság tagja volt. November 2-án elhagyta Budapestet, és a tököli szovjet parancsnokságra menekült. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága Agitációs- és Propaganda Osztály helyettes vezetője, majd november 21-től osztályvezetője lett. November 26-tól az MSZMP IIB tagja. 1957 áprilisától 1960 januárjáig Magyarország pekingi és hanoi nagykövete volt. 1957. június 29-től 1962-ig és 1966-tól 1971-ig az MSZMP KB tagja, 1959 decemberétől 1966-ig a KEB elnöke, 1963 és 1967 között az Elnöki Tanács tagja. 1967-ben nyugdíjazták. Visszaemlékezései "Történelmi lecke" címmel jelentek meg 1970-ben.
|
|
|
|