56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Kónya Lajos
1914-1972
|
|
Felsőgallán (Komárom-Esztergom megye) született. Sopronban szerzett tanítói oklevelet. Alkalmi munkákból élt, bányatelepen is dolgozott. 1946-tól Oroszlányban volt tanár. Az 1950-es évek elején érkezett írói karrierje csúcsára. 1950-ben az Írószövetség lektorátusának vezetőjévé, 1951-ben az Írószövetség főtitkárává választották. Ezt a tisztet 1954-ig töltötte be. 1950-ben és 1953-ban Kossuth-díjat kapott. 1953. október 24-én jelent meg Költői önvizsgálat című írása az Irodalmi Újságban. 1954. március 27-én Erdei Sándor váltotta fel az Írószövetség főtitkári székében. Részt vett annak az 1954. novemberi javaslatnak az elkészítésében, amelyben tizenöt író szorgalmazta a népi kollégiumi mozgalom felújítását, honismereti körök alakítását. 1955 októberében lemondott az Írószövetség elnökségének valamennyi párttagja, köztük Kónya Lajos is. Az Írószövetség memoranduma miatt, amely tiltakozott a kulturális élet ellenőrzése ellen, 1955. december 24-én megrovást kapott. 1956. szeptember 17-én, az Írószövetség közgyűlésének 1948 óta első, titkos választásán az irodalmi életből addig kiszorított pártellenzékiekkel és pártonkívüliekkel együtt az új elnökség tagjává választották. 1956-ban a Csillag főszerkesztője volt. 1956. november 2-án az Írószövetség taggyűlése beválasztotta a 25 tagú elnökségbe. Ugyanezen a napon jelent meg A magyarokhoz című verse az Irodalmi Újságban. 1957. május 9-én az új Országgyűlés 1956-ban vállalt szerepe miatt megfosztotta képviselői mandátumától. A Kortárs szépirodalmi folyóirat 1957 szeptemberében megjelent első számában öt társával együtt aláírta azt az önkritikus hangvételű nyílt levelet, amely a forradalom előtti és alatti szerepük elítéléséről szólt. 1956-tól gimnáziumban tanított, majd a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa volt.
|
|
|
|