56-os Ki kicsoda |
|
|
|
Kőrösi Sándor
1932-1958
|
Szekszárdon született. Gimnáziumi tanulmányait abbahagyva önként jelentkezett katonának 1948-ban. Egy év csapatszolgálat után felvették a Bem Légvédelmi Tüzértiszti Iskolára, 1950-ben alhadnagyként avatták tisztté. Szakaszparancsnok, majd hamarosan hadműveleti tiszt lett. 1952-ben belépett az MDP-be. Árvízvédelmi Emlékéremmel tüntették ki. 1956-ban főhadnagyi rangban teljesített szolgálatot, 1956. október 30-ig lakásán tartózkodott, ekkor parancsra a csepeli Királyerdőben lévő üteghez vonult be. Állásukat ekkor már bekerítették a szovjetek, velük szemben október 31-én megkezdték az ellenállás szervezését, megerősítették a harcálláspont védelmét, megválasztották a Forradalmi Katonai Tanácsot. November 4-én hajnalban a támadó szovjetek egy kivételével a légvédelmi tüzérezred valamennyi ütegét elfoglalták. A megmaradt lövegekből Kőrösi főhadnagy Buri István nemzetőr parancsnok segítségével szervezett új védelmi állásokat a stratégiailag fontosabb helyeken. Délelőtt kilőttek egy szovjet páncélautót és egy harckocsit. 5-én a nemzetőrök hozzájutottak egy sorozatvetőhöz, amellyel a Kőrösi által a HÉV-végállomás közelében kijelölt tüzelőállásból lőtték a tököli szovjet repülőtér felszállópályáját. Emberei november 6-án és 7-én is tüzet nyitottak sorozatvetőkkel a szovjet repülőgépekre, mindkét nap lelőttek egy-egy IL-28-as gépet. November 9-én a szovjetek komoly tüzérségi előkészítés után általános támadást indítottak a csepeli védelmi állások ellen. A harcba vadászrepülőket is bevetettek, amelyek mélyrepülésben géppuskázták a szabadságharcosok állásait. A harcok során számos halottat és négy harckocsit vesztettek, de a védelmet nem sikerült megtörniük. Másnap folytatódtak a harcok, Kőrösiék továbbra is kemény ellenállást tanúsítottak, három szovjet harckocsit is kilőve megtartották állásaikat. November 11-én azonban a túlerő összeroppantotta Csepel védelmét. A harcok után, november 10-én társaival ki akart szökni az országból, de Kőszegen elfogták őket. A letartóztatásból december 4-én szabadult ki. A tiszti nyilatkozatot nem írta alá, december 8-án saját kérésére leszerelt. Az Ofotért Vállalatnál fotólaboránsként helyezkedett el. 1957. április 6-án tartóztatták le. Első fokon szervezkedés vezetése, valamint gyilkosság vádjával 1957. december 14-én halálra ítélték. Ezt a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. március 4-én megtartott ülésén jogerőre emelte. Március 6-án kivégezték.
|
|
|
|