56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Gulyás Lajos
1918-1957
|
|
Kisújfalun (Szlovákia) született. Érsekújváron érettségizett, majd Losoncon kezdte el a teológiai főiskolát, melyet az első bécsi döntést követően Pápán fejezett be. 1942-től Gelléren, majd Balatonszepezden volt lelkész. 1944 novemberében a nyilasok internálták az antifasiszta ellenállással való kapcsolatai miatt. 1945-ben igazolták, majd 1947-ben pótképviselőnek választották a kisgazdapárt színeiben. 1948-ban üresedés miatt behívták, de még ugyanebben az évben lemondott mandátumáról. 1956-ban kivándorló-útlevelet kapott Csehszlovákiába, ahol egy kisebb birtokot örökölt, de nem tudta magát rászánni Magyarország elhagyására, így visszaadta az útlevelet. 1956. október 25-én este érkezett vissza Csehszlovákiából. 1956. október 26-án parókiáján értesült a mosonmagyaróvári tragédiáról. Azonnal a városba sietett, fölkereste a rendőrséget, a tanácsot, hogy tegyenek meg mindent a rend helyreállítása, a további vérontás megakadályozása érdekében, de mindkét helyen elutasították. Ekkor visszatért falujába, és onnan hozott magával megbízható embereket. Mire a határőrlaktanyához értek, ott már megkezdődött a népítélet. Saját testi épségének kockáztatásával mentette ki az egyik tisztet, akit először a börtönhöz, majd - mivel a parancsnok nem engedte be őket - a tanácsházára vitt. Itt Tihanyi Árpád után ő is beszédet mondott, melyben szintén a törvény előtti felelősségre vonás szükségességét hangsúlyozta. Telefonon utasította a határőrőrsöket, hogy a továbbiakban a forradalmi szervek utasításai szerint járjanak el. Másnap falujában részt vett a nemzeti tanács megválasztásán, de semmilyen funkciót nem vállalt. Október 29-én a lakóhelye ügyében ment be Mosonmagyaróvárra, ahol a járási munkástanács elnöke kiküldte Hegyeshalomba, hogy ellenőrizze az őrsöt. Ott rövid interjút adott a SZER két munkatársának, amelyben megköszönte az eddigi segítséget, egyben a vöröskeresztes szállítmányok növelését, valamint azt kérte, hogy az ENSZ gazdasági jellegű szankciókkal akadályozza meg, hogy a szovjetek fegyveresen beavatkozzanak a magyarországi eseményekbe. November 3-án beválasztották a járási nemzeti tanácsba, 10-én pedig a forradalom során megválasztott tagokkal kiegészített tanács végrehajtó bizottságába. 1957. február 5-én tartóztatták le. Első fokon 1957. június 10-én szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélték. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1957. december 21-én jogerőre emelte az első fokon kiszabott ítéletet szervezkedés vezetése és - gyilkosság helyett -hűtlenség vádjával. December 31-én kivégezték.
|
|
|
|