56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Orbán László
1912-1978
|
|
Nógrádverőcén (Nógrád megye) született, jómódú polgári családban. Az érettségi után a jogi karra iratkozott be, az első évet Bécsben hallgatta, majd Miskolcon és Szegeden folytatta tanulmányait. 1934-ben a szegedi tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. Ezt követően fél évig Londonban gazdasági és politikai főiskolán tanult. Hazatérve egy ügyvédi irodában helyezkedett el. 1938-ban belépett a KMP-be, a kommunista befolyás alatt álló Országos Ifjúsági Bizottság tagja lett. 1939-ben a Népszava Az ifjúság szava című rovatának szerkesztője. Írt a Népszava 1941. karácsonyi számába is. 1941-ben a szociáldemokrata pártban működő kommunista sejtek munkáját irányította. 1942 májusától illegalitásba kényszerült. 1942 őszén a KMP budapesti területi bizottságának titkára, 1943. júliustól a Békepárt KB tagja. 1945 januárjától 1950-ig a kv propagandaosztályának vezetője. 1945-től 1947-ig nemzetgyűlési, 1947-től 1953-ig, majd 1958-tól haláláig országgyűlési képviselő volt. 1946-ban az MKP III. Kongresszusán a KV Szervező Bizottságának póttagjává, 1948 júniusában tagjává választották. 1948. decembertől a kv agitációs osztályát vezette egészen 1950. január 3-ig. A kv 1950. májusi ülése után kimaradt a kv szervezőbizottságából is. Az Oktatásügyi Minisztériumban a Felsőoktatási Tanács titkára, majd a Marxizmus-Leninizmus Főosztály vezetője lett. 1955. január eleje és 1956. január 20. között oktatásügyi miniszterhelyettes. 1956 februárjától ismét a párt központi apparátusában dolgozott, a tudományos és kulturális osztály helyettes vezetőjeként. 1956. október 6-án a kv alosztályvezetőjeként mint Rajk egykori harcostársa az illegalitásban beszédet mondott a Rajk-per áldozatainak újratemetésén. 1956. október 23-án délelőtt, amikor a Petőfi Kör küldöttsége fölkereste az MDP KV-t, és javasolta a tüntetés engedélyezését, valamint hogy Kádár János mondjon beszédet a Bem téren, a javaslatok ellen foglalt állást. 1956 novemberétől az MSZMP KB Agitációs-Propaganda Osztályának helyettes vezetője. 1956. november 27-én az MSZMP megyei és budapesti titkárainak aktívaértekezletén Kádár jelenlétében bírálta a jugoszlávokkal kötött egyezmény megszegését. 1957-ben az országos pártértekezleten ismét kb-tag lett, a kb tudományos és kulturális osztályát, 1962-től a kb agitációs-propaganda osztályát vezette, utóbbinak haláláig tagja maradt. 1967-től a művelődésügyi miniszter első helyettese, majd művelődésügyi államtitkár. 1974. június 21-től kulturális miniszter. 1974-től az Országos Közművelődési Tanács alelnöke, 1976-ban az elnöke lett. 1976. július 23-án nyugdíjazták.
|
|
|
|