56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Kállai Gyula
1910-1996
|
|
Berettyóújfaluban (Hajdú-Bihar megye) született. Apja csizmadia volt. 1930-ban érettségizett, a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakára iratkozott be, majd 1932-ben a Debreceni Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. 1931-ben belépett a KMP-be. A Márciusi Front egyik szervezője volt, ezért 1937-ben kizárták az egyetemről. újságíróként dolgozott Debrecenben a Független Újságnál. 1938-ban sorkatonai szolgálatra hívták be, a kiképzés után leszerelték. 1939-től 1944-ig a Népszava szerkesztőségének munkatársa. Részt vett a Népszava 1941. karácsonyi számának szerkesztésében. A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetések egyik szervezője. 1942 júliusában letartóztatták, de bizonyítékok hiányában novemberben szabadon engedték. 1944 szeptemberében jelen volt az illegális KMP KB alakuló ülésén. Pártja képviseletében részt vett a Magyar Függetlenségi Front Intéző Bizottságának munkájában. 1945-tól a Szabadság szerkesztője, a Budapesti Nemzeti Bizottság főtitkára, valamint az MKP, majd MDP KV tagja, a KV Propaganda Osztályának vezetője. 1945. június 15-től miniszterelnökségi adminisztratív államtitkár, majd július 18-tól politikai államtitkár. 1945 novembere és 1946 májusa között tájékoztatásügyi politikai államtitkár. 1946 és 1948 között az MKP sajtó-, 1947 és 1948 között az értelmiségi, 1948 és 1949 között a kultúrpolitikai osztályait vezette. 1948-1949-ben a Magyar Köztársaság Elnöki Hivatalának vezetője volt. 1949. június 11-én külügyminiszterré nevezték ki. 1951-ben leváltották minden tisztségéből, miután április 20-án koholt vádakkal letartóztatták, és titkos tárgyaláson életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1954 júliusában szabadon bocsátották, és a Népművelési Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának vezetőjévé nevezték ki. 1955 februárjától népművelési miniszterhelyettes. 1956 júliusában ismét a kv tagjává választották, és megbízták a KB Tudományos és Kulturális Osztályának a vezetésével. A kv 1956. október 24-i plénumán a pb tagjává és a kv titkárává választották. Október 31-ig tartotta meg a népművelési miniszterhelyettesi beosztását. A forradalom ideje alatt egy barátja lakásán rejtőzködött, de tartotta a kapcsolatot a kv tagjaival. November 7-től az MSZMP IIB tagja. 1956-tól 1989-ig az MSZMP KB tagja, 1957 februárjától a kb titkára és a pb tagja, 1975-ig újra a Tudományos és Kulturális Osztály vezetője. 1957 január 29-én az MSZMP IIB ülésén beszámolt a Nagy Imre-csoporttal való romániai tárgyalásairól, és felvetette a csoport bírói úton való felelősségre vonását. 1957. február 28-tól a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban a művelődésügy vezetésével bízták meg, május 9-től művelődésügyi miniszternek nevezték ki. 1957-ben A Magyarországi ellenforradalom a marxizmus-leninizmus fényében című könyvében értékelte a forradalmat. 1958 és 1989 között a HNF Országos Tanácsának elnöke. 1958. január 28-án államminiszterré nevezték ki. 1958-tól 1961 novemberéig a Társadalmi Szemle főszerkesztője. 1960-ban a Minisztertanács első elnökhelyettese, később a Minisztertanács elnökhelyettese 1965-ig. 1965 és 1967 között a Minisztertanács elnöke, majd 1967-től 1971-ig az Országgyűlés elnöke. Az Elnöki Tanácsnak 1967-től volt tagja. 1945 és 1951, valamint 1958 és 1990 között országgyűlési képviselő. Visszaemlékezései "Megkésett börtönnapló" címmel jelentek meg 1987-ben.
|
|
|
|