56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Rajk László
1909-1949
|
|
Székelyudvarhelyt (ma: Románia) született. Apja Rajk József székely csizmadia volt. Szülővárosában, majd Budapesten végezte középiskolai tanulmányait, Nyíregyházán érettségizett. 1927-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-francia szakon tanult. 1928-ban Franciaországba ment. Visszatérte után, 1930-ban bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba. 1931-ben tagja lett a KIMSZ-nek és a KMP-nek. Politikai tevékenysége miatt többször letartóztatták. Tanulmányait nem folytathatta, 1933-tól építőmunkásként dolgozott. Egyik szervezője és irányítója volt az 1935. évi építőmunkás-sztrájknak, emiatt kitiltották Magyarországról. 1936-ban a párt utasítására Prágába, innen 1937-ben Spanyolországba ment, részt vett a polgárháborúban. A Nemzetközi Brigád magyar zászlóaljának politikai biztosa volt, a harcokban súlyosan megsebesült. (Spanyolországban trockizmussal vádolták meg, szerepét a Komintern csak 1941-ben tisztázta.) A spanyol köztársaság bukása után Franciaországba menekült, ahol internálták. 1941-ben hazatért, ekkor letartóztatták és internálták. 1944. szeptemberi szabadulása után (hamis elbocsátó papírokat kapott a KMP-től) a párt központi bizottságának titkára, a Magyar Front egyik vezetője, az ellenállási mozgalom egyik fő szervezője és irányítója volt. 1944 decemberében a nyilasok letartóztatták, de kilétét sikeresen eltitkolta, így nyilas államtitkár bátyja, Endre meg tudta menteni a kivégzéstől. Sopronkőhidára, majd Németországba hurcolták, ahonnan 1945. május 13-án tért haza. Itthon bekapcsolódott az országos politikába, tagja lett az MKP vezető testületeinek, valamint az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1945 májusától novemberéig az MKP budapesti pártbizottság titkára, majd 1946 márciusáig az MKP főtitkárhelyettese. 1946 márciusától 1948 augusztusáig belügyminiszter. Belügyminisztersége alatt kezdődött meg a civil társadalom szétverése. Fasiszta és reakciós csoportok üldözése címén számtalan vallásos, nemzeti és demokratikus szellemű intézményt és szervezetet tiltott be, illetve oszlatott fel. Részt vett az első koncepciós perek megrendezésében, fedezte az ún. "kékcédulás" választási csalást, kíméletlenül fellépett minden vélt vagy valós sztálinistaellenes erővel szemben. A rákosista "szalámi taktika" egyik legkövetkezetesebb végrehajtója volt. Ugyanakkor hatalmi rivalizálás alakult ki közte és Péter Gábor, illetve Farkas Mihály között. Rákosi is tartott tőle a pártban szerzett népszerűsége miatt. Ezért 1948 augusztusában leváltották a BM éléről, és külügyminiszterré nevezték ki. 1949. május 30-án koholt vádak alapján letartóztatták. Pere - amelyben a mellékperekkel együtt közel száz ítélet született - óriási nyilvánosságot kapott. A rádió is közvetítette a nyilvános tárgyalást. Az ún. Rajk-per célja a Tito-ellenes propagandahadjárat megindítása volt. A vallatások során a vádlottakat kínozták és pszihológiailag terrorizálták. (Rajkot többek között jóbarátja, Kádár János győzte meg arról, hogy a proletárhatalom érdékében vállalja az áruló szerepét.) Szeptember 24-én a népbíróság népellenes bűntett és hűtlenség vádjával (kémkedésért) halálra ítélte. Október 15-én kivégezték. 1955-ben rehabilitálták. A kerepesi temetőben 1956. október 6-án megrendezett újratemetése a Rákosi-rendszer elleni demonstációvá vált.
|
|
|
|