56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Földvári Rudolf
1921-
|
|
Kispesten született, munkáscsaládban. Apja asztalos és faszobrász, aki a munkanélküliség elől menekülve 1925-1927 között Törökországban vállalt munkát, ahová családja is követte. A polgári iskola elvégzése után kifutófiú és betanított munkás volt. 1940-ben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Tanoncérem kitüntetésével lakatos-szakképzettséget szerzett, ezt követően a Hofherr-gyárban minőségellenőrként, majd segédművezetőként helyezkedett el. Már tanuló korában bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba, az inasok bizalmija, a munkássegély-tartalékalap kezelője volt. 1942-ben bevonult katonának, 1944 karácsonyán szovjet fogságba esett, ahonnan 1945 őszén szabadult. 1945-ben belépett a MKP-ba, az üzemi pártszervezet titkárhelyettese lett. 1946 végén az MKP kerületi pártbizottság függetlenített propagandistájává, 1948-ban a SZOT propagandaosztályának vezetőjévé nevezték ki. Nevéhez fűződik az Élmunkás-jelvény bevezetése és a sztálini munkaverseny megszervezése 1949-ben. 1951-ben, a pártfőiskola elvégzését követően az MDP KV Káderosztályának helyettes vezetője. Nevét ekkor magyarosítja Frankról Földvárira. 1952-1954 között az MDP Budapesti Bizottsága első titkára, tagja a fővárosi tanácsnak, az MDP KV-nak és az MDP PB-nek. 1953-1957 között országgyűlési képviselő. 1953 márciusában Rákosi Mátyással és Házi Árpáddal együtt tagja a Sztálin temetésére kiutazó magyar küldöttségnek. Június 13-16. között Moszkvában részt vett a szovjet és a magyar pártküldöttség tanácskozásán, ahol a szovjet vezetők súlyos kritikával illették a magyar politikát. Hazatérve tájékoztatta a budapesti pártvezetőket a történtekről, bírálta Rákosi Mátyást és a politikai bizottság munkáját. Nagy Imre kormányprogramjával egyetértve annak megvalósításán kezdett dolgozni. A felső pártvezetők részéről számos kritika érte. 1954 májusában az MDP III. kongresszusa előtt a budapesti pártértekezleten - ahol Rákosi több ellenszavazatot kapott - a szavazatszedő bizottság elnökének utasítást adott arra, hogy közölje a kongresszusi küldöttekre leadott ellenszavazatok számát is. Ezt követően kimaradt a pb-ből, és vidékre helyezték. 1954-1956 között az MDP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei első titkára. 1956. október 24-én a miskolci Dimávagban támogatta a munkások követelését és a munkástanács megalakulását. Október 25-én, majd november 1-jén munkásküldöttséget vezetett a kormányhoz. Október 29-től tagja volt a Borsod Megyei Munkástanácsnak. November 5-én a szovjetek Ungvárra deportálták, ahonnan 17-én tért haza. Ezt követően december közepéig a megyei munkástanács elnöke, majd 1957 márciusáig a megyei tanács elnöke. Ezután elhagyta Miskolcot, és a kispesti Vörös Csillag Traktorgyárban lakatosként helyezkedett el. 1957. március 15-én kizárták az MSZMP-ből. 1957 májusában letartóztatták, és a Borsod Megyei Munkástanács perében a Legfelsőbb Bíróság 1958. július 18-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. 1961-ben egyéni kegyelemmel szabadult. 1981-es nyugdíjazásáig a Vörös Csillag Traktorgyárban lakatos, majd műszaki vezető. Több műszaki könyv fordítója. 1990-ben kezdeményezésére megalakult a Borsodi 1956-os Munkástanácstagok Baráti Társasága. 1992-1997 között a Nagy Imre Társaság elnökségi tagja. Visszaemlékezése a "Szuronyok hegyén nem lehet dolgozni" című kötetben jelent meg 1993-ban.
|
|
|
|