56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Molnár Erik
1894-1966
|
|
Fiuméban (ma: Horvátország) született. Szülei tanárok voltak. (Öccse, Molnár René (1896-1942) kommunista vádlottak védőügyvédje volt, munkatáborban halt meg a Szovjetunióban.) Joghallgatóként behívták katonának, 1916-ban orosz fogságba esett, és csak 1920-ban tért haza. 1922-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett, majd ügyvédi és bírói vizsgát tett. 1924 és 1944 között Kecskeméten ügyvédként dolgozott, emellett a kecskeméti jogakadémián is tanított. 1928-ban az MSZDP tagjaként a Kecskemét városi szervezet titkára és törvényhatósági bizottsági tag lett. 1929-ben kapcsolódott be a KMP tevékenységébe, a Kommunista munkatársa volt. 1929 és 1932 között kommunista perek védőügyvédje. 1944. november-decemberben polgármester Kecskeméten. 1944 és 1948, valamint 1949 és 1966 között tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd az Országgyűlésnek. Az MKP KV, illetve 1948 és 1956 között az MDP KV tagja. 1944 és 1947 között népjóléti miniszter, 1947. szeptember 24-től 1948. január 26-ig tájékoztatási miniszter, ezzel egy időben 1948. augusztus 5-ig külügyminiszter. 1948-1949-ben nagykövet Moszkvában és Helsinkiben. Az 1949-50-es tanévben egyetemi tanár, és ugyanebben az évben az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója. 1949-től haláláig az MTA elnökségi tagja. 1950 és 1952 között igazságügy-, 1952-1953-ban ismét külügyminiszter. 1953. július 24-től 1954. október 30-ig a Legfelsőbb Bíróság elnöke; ebben a funkciójában létrehozott egy különleges tanácsot, amely 300 elítélt ügyét vizsgálta felül. 1954. október 30. és 1956. november 3. között ismét igazságügy-miniszter. 1957 februárjában Nemzeti demokratikus felkelés vagy burzsoá ellenforradalom című, szűk körben terjesztett írásában fellépett a rákosista restauráció ellen, és a hivatalos politikai nézetnél pozitívabban értékelte Nagy Imre szerepét. Mindezek miatt 1957-től állami tisztséget nem kapott, de ideológiailag fontos posztot töltött be. 1956 novemberétől haláláig az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója és egyetemi tanár volt. 1948-ban és 1963-ban Kossuth-díjat kapott.
|
|
|
|