56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Andorka Rudolf
1931-1997
|
|
Budapesten született. Apja katonatiszt és diplomata, akit német-ellenes magatartása miatt 1944-ben koncentrációs táborba hurcoltak. Andorka 1949-ben felvételt nyert az ELTE ÁJK-ra, ahol tanulmányait - miközben gyári munkásként dolgozott - esti tagozaton folytatta. Családját 1951 és 1953 között Besenyszögre telepítették ki, itt kubikusként dolgozott. 1952-ben Miskolcon, majd Budapesten volt munkaszolgálatos. Leszerelését követően a Cserép- és Díszkerámia Szövetkezetnél, majd a Labdagyártó Szövetkezetnél helyezkedett el. Az 1956-os forradalom alatt részt vett különböző utcai tüntetéseken, szemtanúja volt a Parlament előtti sortűznek, részt vett a Keresztény Ifjúsági Szervezet alakuló ülésén. Az ELTE ÁJK hallgatójaként az egyetemi nemzetőrség tagja volt. Csatlakozott a MÉFB-hez, és részt vállalt az Írószövetség röpcédula-terjesztésében. Tolmácsolt az indiai nagykövet és az egyetemi ifjúság közötti találkozókon. 1956 novemberében rövid időre őrizetbe vette a KGB. 1957 januárjában megpróbált Nyugatra szökni. 1957 márciusában letartóztatták, és 1957 júniusában 5 hónap börtönbüntetésre ítélték, amit a vizsgálati fogságban eltöltött hónapokkal kitöltöttnek vettek. 1957-én nyarán visszavették korábbi munkahelyére. 1957 őszétől levelező tagozaton tanulmányait is folytatta. 1959-ben jogi diplomát, 1963-ban doktorátust szerzett. Könyvtáros lett, majd a Népességtudományi Kutatóintézet munkatársaként és a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott. Itt születtek első demográfiai publikációi, és itt kapcsolódott be Kemény Istvánnal együtt a társadalmi rétegződés és mobilitás kutatásába. A Demográfia című újság főszerkesztője volt. 1984-től az MKKE szociológiatanszék-vezető tanára. 1989-től a közgazdaság-tudományok doktora, 1990-től az MTA tagja, az OTKA elnöke. 1991-ben megválasztották a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem rektorává.
|
|
|
|