|
|
Földes György: a politika maga alá gyűri az ötvenedik évfordulót - FRISSÍTETT (új: további előadások)
|
Budapest, 2006. október 5., csütörtök (MTI) - Úgy néz ki, a politika maga alá gyűri az ötvenedik évfordulót - erről Földes György beszélt az 1956 és a magyar társadalom címmel, a Politikatörténeti Intézetben csütörtökön Budapesten rendezett tudományos konferencián.
Az intézet főigazgatója ugyanakkor úgy vélte, az ötvenedik évforduló igazán alkalmas pillanat lenne arra, hogy egy nemzet összebéküljön saját történetével.
Úgy tűnhet, mondta a továbbiakban, hogy a történelem megismétli önmagát. Ennek kapcsán Marxot idézte, aki szerint az ismétlések általában parodisztikus formában történnek meg. "Reméljük, hogy a paródiát Magyarországon felváltja az önirónia és az önmérséklet" - tette hozzá.
Munkások 1956-ban, a forradalomban című előadásában Belényi Gyula, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, azt vizsgálta milyen okok vezettek a munkások magas részvételéhez a forradalomban. Az idegen hatalom megszállása, az állam túlhatalma, a gyárakban folyó állandó személyi ellenőrzés, a sokak számára szükséges ingázás és a rossz munkakörülmények adtak kellő alapot a munkások 1956-ban megmutatkozó elszántságához - mutatott rá.
Takács Róbert, a Politikatörténeti Intézet munkatársa kutatásai alapján arról beszélt, hogy a politikai kézi vezérlés az országos napilapoknál volt a legerősebb, ezeket követték a megyei újságok, majd a periodikák és végül a legkevésbé átpolitizált sportújság, a Népsport. A politika befolyása egyenes arányban állt a munkásszármazású, a párttagsággal rendelkező, valamint a fiatalkorú újságírók számával - mutatott rá.
A falusi társadalom feszültséggócai című előadásában Varga Zsuzsanna, az ELTE BTK tanára azt elemezte, hogy az 1950-es évek első felében milyen sérelmek érték a falusi társadalom két rétegét, az egyéni gazdálkodás mellett kitartó gazdákat, és a szövetkezetekbe belépőket.
Hangsúlyozta, hogy a hatalom egyaránt korlátozta a gazdálkodás szabadságát, és az alapvető emberi jogokat. Az 1953-as korrekció új reményeket adott, ám a falusi népességnek ismét csalódnia kellett. Nem meglepő tehát, mondta, hogy a különféle falusi rétegek 1956 őszén meglehetősen egybecsengő követeléseket fogalmaztak meg.
Horváth Sándor, az MTA Történelemtudományi Intézetének munkatársa a nemzetközi kutatások sorába illesztve az 1956-os forradalom térhasználatát vizsgálta visszaemlékezések, naplók és egyéb írott dokumentumok, valamint képi források alapján. "A képi és írásos narratívák" sokszor színpadias jeleneteknek, látványosságnak írják le a tereken zajló eseményeket, sőt maguk az elbeszélések is a terek leírásával teszik lehetővé cselekvések leírását - mondta. Kiemelte, a köztér gyakran jelenik meg az ábrázolásokban, mint a politikai akarat kifejezése, s ezzel mintegy szakralizálttá is válik: előtérbe kerül a konfliktusok ábrázolása, ahol az emberek mindig cselekvők, ahol még a szemtanúk is felértékelődnek.
Munkásokkal készített interjúkat elemzett Tóth Eszter Zsófia, a Politikatörténeti Intézet munkatársa, aki visszaemlékezések alapján arról beszélt, hogy a Kádár-kori ellenforradalmi propaganda szóhasználata, illetve az egykori "tabukezelések technikái" keverednek. Az előadó hangsúlyozta, hogy az interjúkészítések során elhanyagolt munkásnők elbeszéléseinek fontosságát is, hiszen közülük a legtöbben nem fegyveres vagy politikai szerepet vállaló résztvevőként, de társként, anyaként stb. engednek bepillantást a forradalom történéseire.
Novák Zoltán Csaba, marosvásárhelyi történész előadásában a Román Kommunista Párt (RKP) kádereinek 1956-os "megélés történeteivel" foglalkozott. A visszaemlékezésre nagy hatással voltak az 1940-es és 1950-es évekre vonatkozó román, valamint az 1956-ra vonatkozó romániai magyar történetírás emlékei.
A párt tagjai között arányában igen sok volt a magyar származású káder; az előadó rámutatott az ő identitásproblémáikra is. Mint mondta, alapjában véve az RKP magyar káderei felsorakoztak a párt forradalomellenes politikája mellett.
Standeisky Éva, az 1956-os Intézte kutatója az 1956-os antiszemitizmus kérdéseit taglalta a különféle társadalmi csoportoknál. Bár az elfogadott kép szerint 1956-ban nem voltak antiszemita jelenségek, az előadó számos példával ennek ellenkezőjét támasztotta alá.
Véleménye szerint az 1956-os események során egyrészt az öröklött társadalmi előítéletek kerültek ismét előtérbe, egyfajta népi antiszemitizmust gerjesztve, másrészt ez az antiszemitizmus a kommunistaellenességgel párosult, éppen ezért gondolták úgy a Kádár-rendszer ideológusai, hogy a témát nem érdemes bolygatni.
|
|
|
|