Egy igazi sportember Melbourne-ben
|
(MTI-Press) - Néhány nappal a magyar forradalom leverése után Ausztráliában, Melbourne-ben fellobbant az olimpiai láng, és kezdetét vette a XVI. nyári olimpiai játékok. Az eseményen sok magyar sportoló is részt vett, köztük egy sokoldalú kajakos, Mohácsi Ferenc is, aki Wieland Károllyal a kenupárosok 1000 méteres számában a román és szovjet egység mögött a harmadik helyen végzett. Mohácsi Ferenc a Mező Ferenc Alapítvány és szponzorok jóvoltából idén, november 17-én az egykori csapattársakkal ismét ellátogat az ötven évvel ezelőtti olimpia színhelyére.
- Sokszor megkérdezték, hogy sportolóként miként éltük meg a forradalmat. Minden esetben elmondtam, hogy nehezen. Elsősorban azért, mert sportolók voltunk, és éppen egy olimpiára készültünk. A zűrzavaros helyzet miatt gyakorlatilag másfél-két hónap kiesett a felkészülésünkből. Biztos vagyok benne, ha nyugodt körülmények között tudtunk volna Melbourne-re koncentrálni, akkor 1956 novemberében túlszárnyaltuk volna a helsinki sikereket. Ehelyett egy szál melegítőben és egy kis szatyorral vágtunk neki a nagy útnak. November 4-én indultunk busszal Prágába. Természetesen láttuk a befelé özönlő tankokat, ami szintén meghatározta a lelkiállapotunkat. Prágából a francia légitársaság vitt minket Ausztráliába úgy, hogy felelős magyar kormány hiányában a csehszlovák vezetés vállalt garanciát a repülőjegyek megtérítésére. Ausztráliában a kinti magyarok vettek pártfogásba bennünket, de sajnos, az itthoni helyzetről ők sem tudtak pontos tájékoztatást adni. A szovjet versenyzők többsége egyébként nem is hallott a magyarországi eseményekről, ők csak akkor értesültek a forradalomról, és annak leveréséről, amikor megláttak bennünket a gyászszalagos, Kossuth-címeres melegítőnkben.
Mohácsi Ferenc általános műszerésznek készült, de a háború közbeszólt, így csak 1945-ben fejezte be az inaséveket. Sportolóként a Sashalmi Atlétikai Sport Club (SASC) kölyök és ifi focicsapataiban kezdte a pályafutását, méghozzá nem is rosszul, hisz 1944-ben a fővárosi ifjúsági válogatottba is meghívót kapott. 1945-ben aztán egy barátja tanácsára sportágat váltott, és egy évig az ökölvívással ismerkedett. 1946-ban pedig az Előre színeiben ismerkedett meg a kajakozással.
- Abban az időben a hazai kajaksport felszálló ágban volt. Olyan közegbe kerültem, amely egyre inkább megérett a nagy sikerre. Sajnos 48-ban és 52-ben a sportágon belül tapasztalható klikkesedés áldozataként, bár mindkétszer tagja voltam a keretnek, nem jutottam ki az olimpiára. 1956-ban a korábban kiváló kenus hírében álló Wieland Károly párt keresett magának. Edzőm, Szabó Ferenc azt mondta, hogy próbáljuk ki egymást. Kajakosként ehhez nem fűztem nagy reményeket, de a kenunk meglepően jól ment, így együtt maradtunk az olimpiáig.
A magyar kajak-kenu sport kiválóan szerepelt a melbourne-i olimpián: a sportág történetében először olimpiai bajnokságot nyert Urányi János-Fábián László pár mellett még három ezüst- és egy bronzérmet is szerzett.
Mohácsi Ferenc rengeteg sportágban, többek között síelésben, háromtusában, motorcsónakban, teniszben is kipróbálta magát. Egyik legnagyobb eredményének azt tartja, hogy több sportágban is országos bajnoknak vallhatja magát. Kajakban négyszer, háromtusában háromszor, sífutásban, valamint a motorcsónak-siklóhajó kategóriában egyszer-egyszer lett hazai bajnok - sok más helyezés mellett.
Mohácsi Ferenc - aki 1968-ban a hazai könnyűbúvársport megszervezésében is részt vett - a napokban lesz 77 esztendős. Kedvenc időtöltése azonban mindmáig a sportolás. Szeretetett sportágát, a kajakozást nemcsak a televízión és az újságokon keresztül követi, hanem maga is gyakran lapátot ragad. A hazai senior versenyek állandó résztvevője. Fizikai állóképességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy idén, ötven évvel a melbourne-i olimpia után négy számban is masters magyar bajnokságot nyert.
Riersch Tamás
|