56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Gerő Ernő
1898-1980
|
|
Terbegecen (ma: Szlovákia) született kiskereskedő családban. Apja földbérlő, majd vegyeskereskedő. A középiskola elvégzése után, 1916-ban felvételt nyert a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, tanulmányait azonban nem fejezte be. 1918-tól tagja volt a KMP-nek. Az első világháború ideje alatt először a Szocialista Ifjúmunkások Szövetségénél, majd a Tanácsköztársaság idején a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének apparátusában dolgozott. Önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, de a frontra nem került ki. A Tanácsköztársaság leverése után Bécsbe menekült, és bekapcsolódott az emigráns magyar kommunista mozgalomba, a Landler-frakcióhoz csatlakozott. Először a Kommunista Ifjúsági Szövetség irodájában dolgozott, majd a Szlovákiai és a Román Ifjúmunkás Szövetség létrehozásában tevékenykedett. 1922-ben Magyarországra küldték a hazai kommunista szervezkedés irányítására. A magyar hatóságok letartóztatták, és 1923 májusában tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. 1924-ben fogolycserével a Szovjetunióba került. Először egy üzemben dolgozott, majd 1925-ben Franciaországba küldték az oda emigrált magyar kommunisták munkájának irányítására. Három év múlva tért vissza Moszkvába, ahol Nemzetközi Lenin Iskola hallgatója lett, 1929-től ugyanitt a magyar és francia szekciót vezette. 1931-ben a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságához került, és Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban és Portugáliában végzett pártmunkát. A Komintern instruktoraként részt vett a spanyol polgárháborúban. 1939 és 1941 között ő képviselte a KMP-t a Kommunista Internacionáléban. Ez idő alatt az éj Hang szerkesztője. Az Internacionálé feloszlatása után a Vörös Hadsereg kötelékébe került, az ellenséges hadseregek hátországában és a hadifoglyok között végzendő agitációs és propagandamunkát irányította. 1944 novemberében részt vett a Moszkvában tárgyaló magyar fegyverszüneti delegációval folytatott megbeszéléseken. Hazatért Magyarországra, és itt 1944 decemberében a Nemzeti Főtanács tagjává választották. Rákosi Mátyás 1945. februári hazatéréséig a párt első embere, a kv és a pb tagja, 1945 végétől a miniszteriális és állampolitikai osztály irányítója volt. 1945 májusától a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszteri tárca vezetésével bízták meg, 1945. november 15-én közlekedési miniszterré nevezték ki. 1948-ban tagja lett az MKP-SZDP PB-nek és a két párt egyesülését lebonyolító szervezőbizottságnak. Az MDP első kongresszusán az MDP KV Titkárságának tagja lett, majd a KV 1948. novemberi ülésén főtitkárhelyettessé választották. 1948 decemberétől a pénzügyminiszteri tárca élén állt, s 1949 februárjáig ezzel egyidejűleg közlekedésügyi miniszteri tisztét is megtartotta. 1949 júniusában a Népgazdasági Tanács elnöke lett. 1949-ben a MTA tiszteletbeli tagjává választotta. 1952. november 14-én a Minisztertanács elnökhelyettese lett. Az 1953. júniusi moszkvai tárgyalások után az MDP KV ülésén leváltották főtitkár-helyettesi posztjáról, de a PB-nek tagja maradt. Az első Nagy Imre-kormányban miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter 1954 júliusáig. 1954 májusától a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó bizottság tagja. 1954. július végén az elnökletével megalakult a KV Gazdaságpolitikai Bizottsága, amely ettől kezdve a Nagy Imre-vonal gazdasági céljai elleni támadások politikai bázisául szolgált. Az MDP KV 1956. júliusi plénumán első titkárrá választották Rákosi Mátyás helyett. 1956. október 15-én pártdelegáció élén Jugoszláviába utazott, és csak október 23-án este érkezett vissza Budapestre. 1956. október 23-án este rádióbeszédet mondott, majd telefonon kérte a szovjet csapatok beavatkozását Hruscsovtól. Nyilatkozatában, miközben hazafiságát hangoztatta, homályos megfogalmazásban sovinisztákról, antiszemitákról és reakciósokról beszélt. Engedményekre nem volt hajlandó, a megmozdulást "nacionalista jellegű" tüntetésnek nevezte. Rádióbeszéde nagymértékben hozzájárult a felkelés kiszélesedéséhez. A Budapestre érkezett Mikojan és Szuszlov javaslatára az MDP KV 1956. október 25-i ülésén leváltották első titkári posztjáról, és visszahívták minden testületi tagságából. Október 28-án családjával együtt Moszkvába szállították. Az MSZMP IIB 1957 februárjában határozatot hozott arról, hogy öt évig nem térhet vissza Magyarországra. 1961 elején tért vissza Magyarországra. Az MSZMP KB felelőssé tette a személyi kultusz évei alatt elkövetett törvénysértésekért, és 1962-ben kizárta az MSZMP-ből. Nyugdíjasként fordításokból élt. 1977-ben kérte felvételét az MSZMP-be, de kérését a pártvezetés elutasította.
|
|
|
|