56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Regéczy-Nagy László
1925-
|
|
1925-ben született Budapesten, kisnemesi eredetű református középosztálybeli családban. Apja, apai nagyapja orvos, anyja szintén orvoscsaládból származott. Középiskolai tanulmányait a miskolci református gimnáziumban folytatta. 1936-39-ig Pécsett, 1939-40 Kőszegen, 1941- 44 Marosvásárhelyen járt katonai középiskolába, 1944 nyarán érettségizett. Ősszel az iskolát Kassa mellé helyezték át. Regéczy-Nagyot Vasváron avatták hivatásos tisztté 1944 novemberében. Az 1. harckocsiezredhez vezényelték, amely Németországba települt ki. A háború végén angol hadifogságba esett, ahonnan 1946 szeptemberében tért haza. Mint nyugatról hazatért tisztet nem igazolták, hivatásos katonatiszti karrierje kettétört. Hazatérte után raktáros az Actio Catholica segélyszolgálatnál, majd magánfuvarozó. 1948-tól az angol követségen gépkocsivezető, 1949-től az angol követ sofőrje. A forradalom alatt szolgálati helyén tartózkodott. A követségi tisztviselők családjait beszállította a követség épületébe, a követség tisztviselőit gépkocsival a forradalom központi helyszíneire szállította. Többször járt a Kiliánnál, szemtanúja a Nemzeti Múzeum felgyújtásának. Október 31-én az angol követet a Köztársaság térre vitte. November 4-én is a követségen tartózkodott, november 13-15-e körül tért haza először családjához. Ravasz László közvetítésével megismerkedett Bibó Istvánnal, akinek egy újabb memorandumát átadta az angol követnek. November végén Göncz Árpád kérésére Nagy Imre 1955-56-ban készült írásainak egyetlen megmaradt kéziratát eljuttatta az angol követségi titkárhoz. November - december folyamán összekötő szerepet játszott Bibó István, Göncz Árpád és az angol követség között. 1957 tavaszán háromszor is járt Bécsben szolgálati úton, hogy az angol követség számára élelmiszert szerezzen be. 1957. június 19-én letartóztatták. A Nagy Imre perben tanúként kihallgatták, majd 1958-ban a Bibó István és társai elleni perben 15 év szabadságvesztésre itélték. 1963-ban kimaradt az általános amnesztiából, de U Thant ENSZ főtitkár látogatása előtt az Elnöki Tanács elnöke az ítélet végrehajtását kegyelemből felfüggesztette. Szabadulása után az Irodagép Vállalatnál segédmunkás volt, majd az Országos Fordíró Irodánál külső fordítóként dolgozott. 1988-ban a TIB alapító tagja, résztvett Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének megszervezésében. 1988-tól az MDF tagja. 1990 szeptemberétől a köztársasági elnök hivatalának főosztályvezetője, majd a köztársasági elnök szárnysegédje. 1996-ban ezredesként vonult nyugdíjba. 1996-tól a TIB elnöke.
|
|
|
|