56-os Ki kicsoda


Benjámin László
1915-1986

Budapesten született. Gimnáziumi tanulmányait félbehagyta, nyomdászinas lett, majd textil-, később vasipari munkásként dolgozott. 1931-től részt vett a szakszervezeti mozgalomban. 1938-tól jelentek meg versei, a szociáldemokrata munkásköltők csoportjához tartozott. 1940 és 1945 között tisztviselő, 1945-től 1947-ig Győrben újságíróként dolgozott. 1947-ben belépett az MKP-ba. 1949-ben Baumgarten-díjat kapott, 1950-ben és 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1951-1952-ben és 1954-ben az Új Hang című szépirodalmi folyóirat főszerkesztője. 1950-től az Írószövetség MDP-szervezetének szervezőtitkára. 1953-tól a Nagy Imre miniszterelnök politikáját támogató pártellenzék egyik tagja. 1954 őszén megírta a Haraszti Sándornak ajánlott önmarcangoló versét Így vagyunk... címmel, amelyben bűnösnek mondta magát azért, hogy elhitte a koncepciós perekben elítélt kommunistára szórt rágalmakat. Aláírta a kulturális élet anomáliái ellen tiltakozó 1955. novemberi memorandumot, amiért szigorú megrovást kapott. Az 1956. szeptember 17-i írószövetségi közgyűlésen az elnökség tagjává választották. 1956. október 23-án tagja volt az MDP PB-hez küldött írószövetségi küldöttségnek. Részt vett a tüntetésen, majd éjjel egy újabb írószövetségi küldöttség tagjaként a Parlamentbe ment, hogy tájékoztassák a kormányt a fővárosban történtekről. Ők - rajta kívül Erdei Sándor és Zelk Zoltán - vitték meg a hírt az Írószövetségbe Nagy Imre miniszterelnöki kinevezéséről. Október 27-én telefonon kérte Nagy Imre miniszterelnököt, hogy vonja vissza a statáriumrendeletet. A forradalom első napjaiban írta az Elesettek című versét, amely a rádió és a lapok, röplapok révén pár nap alatt közismertté vált. Dudás József lapjában, a Magyar Függetlenségben október 30-án Nyílt levél Benjámin Lászlóhoz címmel sztálinista múltját kifogásoló támadás jelent meg ellene. A forradalom leverése után a Hazánk című győri lap december 8-i számában megjelent interjúban a költő tiltakozott azellen, hogy az írókat ellenforradalmároknak nevezzék. November 10-én Déry Tiborral, Illyés Gyulával, Zelk Zoltánnal és Örkény Istvánnal menedékjogot kért a budapesti lengyel nagykövetségen, de mivel csak átmeneti menedéket tudtak számukra biztosítani, a követség épületét néhány óra múlva írótársaival elhagyta. A forradalom alatti magatartásának tisztázása végett többször kihallgatták. A Kortárs szépirodalmi folyóirat 1957 szeptemberében megjelent első számában öt társával együtt aláírta azt az önkritikus hangvételű nyílt levelet, amely a forradalom előtti és alatti szerepük megítéléséről szólt. 1957 tavaszáig szerződéses munkatársként a Népszavánál dolgozott, majd SZOT-ösztöndíjból élt hattagú családjával. Később a MÁVAG üzemi lapjának szerkesztőségében, utóbb könyvtárban dolgozott. Versei kötetben 1962-ig nem jelenhettek meg. 1963-tól a Kortárs munkatársa, majd 1968-tól a Magvető Könyvkiadó lektoraként dolgozott. 1975 és 1980 között országgyűlési képviselő. 1976-ban kinevezték az Új Tükör szerkesztőjének, majd főszerkesztőjének.



Hírek (1956) | Hírek (2006) | Archív fotók | 1956 Magyarországa | Kronológia | Szól a rádió | Röplapok | 56 és az MTI
MTI Zrt. 2006 © Minden jog fenntartva
Impresszum
Az oldal elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet az
1956-os Intézetnek és az OSZK Történeti Interjúk Tárának