56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Vas Zoltán
1903-1983
|
|
Budapesten született. 1919-ben belépett a KMP-be. A Tanácsköztársaság bukása után a kommunista ifjúsági mozgalom szervezése miatt kizárták a gimnáziumból. Csehszlovákiába utazott, s onnan 1921-ben pártmegbízatást teljesítve illegálisan tért vissza Magyarországra, ahol letartóztatták, s tizenöt év fegyházbüntetésre ítélték lázadás bűntette miatt. 1922-ben fogolycsere révén a Szovjetunióba került. 1925-ig a moszkvai egyetem hallgatója volt. A KMP első, bécsi kongresszusán megválasztott KB tagjai közé kooptálta, és kinevezte a KIMSZ központi titkárává. 1925-ben a Komintern megbízásából tért vissza Magyarországra, de egy Rákosival szervezett konspiratív találkozón lebukott. A Rákosi-perben 16 év fegyházra ítélték. 1940-ben az 1848-as honvédzászlók visszaadása fejében Rákosival együtt engedték a Szovjetunióba emigrálni. Itt a Komintern és a Kossuth rádió munkatársa. 1944. október 10-én tért ismét haza Magyarországra. Először pártszervező munkát végzett, majd bekapcsolódott az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítő munkáiba, amelynek maga is tagja lett. 1945. február 15-től Budapest közellátási kormánybiztosa, 1945. május 16-tól november 28-ig Budapest polgármestere volt. 1945. november 4-től nemzetgyűlési képviselő. 1945. december 5-től 1949-ig a Gazdasági Főtanács főtitkára. 1949-ben az Országos Tervhivatal elnökévé nevezték ki, e tisztéből 1953 februárjában leváltották. 1953-tól a Komlói Bányák igazgatója. 1945-től 1956-ig az MKP, illetve az MDP KV-tagja, 1948 és 1953 között a PB póttagja, majd tagja. 1954. február 22-től a Minisztertanács Titkárságán belül megszervezett Anyag- és Termékgazdálkodási Titkárságot vezette, majd április 27-től Nagy Imre kinevezte a Minisztertanács titkársága vezetőjének. Október 27-én jelent meg Az új szakasz gazdaságpolitikájáról című cikke a Szabad Népben. 1955 januárjában külkereskedelmi miniszterhelyettes, 1956 júniusától a Szövosz elnöke. Felszólalt a Petőfi Kör sajtó- és gazdaságpolitikai vitáján. Augusztusban Szövosz-küldöttséget vezetett Jugoszláviába. 1956. október 24-én találkozott a Budapestre érkező Mikojannal és Szuszlovval. Október 27-től a közellátási kormánybizottság elnöke. 1956. november 4-én a jugoszláv követségen kért menedékjogot. November 18-án Lukács Györggyel és Szántó Zoltánnal elhagyta a követséget, a szovjetek letartóztatták, és november 23-án Romániába internálták őket. Az 1957 májusában összeülő Országgyűlés megfosztotta képviselői mandátumától. 1958 őszén térhetett haza, amikor a Nagy Imre-csoport le nem tartóztatott tagjait és a családtagokat hazaszállították. Nyugdíjba vonult. Szabadfoglalkozású író és műfordító. 1973. február 20-án a Legfelsőbb Ügyészség utasítására "a Szovjetunió és a magyar nép barátságát sértő izgatás" címén ismét büntetőeljárást indítottak ellene, a Nem a tejes csenget címen tervezett életrajzi regénye miatt. Visszaemlékezéseinek harmadik kötete csak 1990-ben jelenhetett meg Betiltott könyvem címmel.
|
|
|
|