56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Marián István
1924-2004
|
|
Szilágycsehen (Románia) született. A gimnázium három osztályának elvégzése után kitanulta a rádió- és villanyszerelői szakmát. Kolozsvárott bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1940-ben a román hatóságok letartóztatták, a börtönben, Kolozsvárott belépett a kommunista párt ún. Róka-csoportjába. 1943-ban munkaszolgálatra hívták be, 1944-ben megszökött, és a háború végéig illegalitásban maradt. 1945-ben megszervezte Budapesten az erdélyi magyarok antifasiszta szövetségét. 1945-ben pártiskolára járt Pécsett, majd 1946-ban a Madisz-központban az önkéntes országépítő brigádmozgalom szervezésével bízták meg. 1948-ban tisztiiskolára küldték majd hivatásos kiképzőtiszt volt Tatán. 1950-ben kispolgári elhajlás vádjával kizárták a pártból, majd visszavették. 1951-től Piliscsabán volt ezredparancsnok. 1951-1952-ben a Zrínyi Akadémia hallgatója volt. 1952-ben kinevezték a BME katonai (páncélos) tanszékének vezetőjévé alezredesi rangban. Tagja volt az egyetemi pártbizottságnak. Ezzel párhuzamosan beiratkozott az ELTE Bölcsészettudományi Karának levelező tagozatára, ahol pedagógiai lélektant tanult. 1956 október 22-én részt vett és felszólalt a Műszaki Egyetem diákgyűlésén, ahol a hallgatók vezetőjükké választották. Fő szervezője volt a 23-i tüntetésnek. A forradalom idején a Műegyetem nemzetőrségének parancsnoka volt. Tagja volt az október 30-án megalakult Honvédelmi Bizottmánynak, és október 31-től a Karhatalmi Bizottság Operatív Bizottságának. November 1-jéről 2-ára virradó éjjel kiadta az ún. 001-es díszparancsot, amelyben orosz agresszornak nevezi a beavatkozó szovjet hadsereget. November 3-tól a nemzetőrség főparancsnoksága hadműveletei osztályának törzsfőnöke. November 4-én Király Bélával és a rendelkezésükre álló katonai alakulatokkal együtt a budai hegyekbe húzódtak vissza, később ismerősei bújtatták. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Marián közvetítésével próbálta elérni, hogy a MEFESZ szerepet vállaljon a konszolidációban, de ő ezt nem vállalta. A tiszti nyilatkozatot nem írta alá, 1957 márciusában letartóztatták. 1958. augusztus 19-én a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. A kiszabott ítéletet 1960-ban tizenöt évre csökkentették. 1963. március 26-án amnesztiával szabadult. Műszaki ellenőrként helyezkedett el a Belkereskedelmi Szállítási Vállalatnál. 1964-ben a Villamos Automatikai Intézethez került mint műszaki fordító. 1979-ben leszázalékolták. 1988-ban a TIB egyik alapító tagja. 1989-től létrehozza a "Műegyetem 56" alapítványt.
|
|
|
|