56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Féja Géza
1900-1978
|
|
Szentjánospusztán (ma: Szlovákia) született. Beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakára, de tanulmányait 1923-ban megszakította. A húszas évek elején az Aurórát, majd az Élet és Irodalmat szerkesztette. Első verse 1922-ben jelent meg a Nyugatban. 1925-től tagja volt a Bartha Miklós Társaságnak. 1929 és 1933 között Bajcsy-Zsilinszky Endre köréhez tartozott, az Előőrs és a Szabadság munkatársa volt. 1932-ben az Előőrsben cikksorozatot tett közzé Szekfű Gyula ellen. 1934-től részt vett az Új Szellemi Frontban: 1935. április 16-án jelen volt a népi írók és Gömbös Gyula miniszterelnök találkozóján. A népi mozgalmon belül jól szervezett, főként a szegényparasztságra építő tömegpárt létrehozását szorgalmazta. Jelentős szociográfiai műve, a Viharsarok 1937 tavaszán jelent meg. Osztályharcos, forradalmi hangvétele miatt bírósági eljárás indult ellene, mely évekig elhúzódott, végül 1940-ben Horthy Miklós kormányzó kegyelemben részesítette. A Márciusi Front egyik vezetője, a Makói Kiáltvány egyik aláírója volt. Részt vett a NPP megalakításában, a Kelet Népét szerkesztette. 1939-től a jobboldali Magyarország című lapnál dolgozott. Részt vett az 1942-es lillafüredi írótalálkozón. 1945 márciusában vidéken telepedett le, bekapcsolódott a Madisz munkájába. Népellenes bűntett címén népbírósági eljárás indult ellene, de a kommunista párt vezetői végül is leállították az eljárást. 1956-ig Békéscsabán élt: könyvtárosként dolgozott, ismeretterjesztő előadásokat tartott. Az 1956. szeptember 17-i írószövetségi közgyűlésen a Magyar Írók Szövetségének tagjává választották. 1956. október 31-én a Petőfi Párt néven újjáalakuló NPP távollétében beválasztotta szellemi irányító testületébe, s megbízta az Új Magyarország főszerkesztői teendőinek ellátásával. A forradalom alatt cikkei is megjelentek a lapban: A Duna völgyében csoda történt (november 2.), Új nemzeteszme (november 3.). Október 31-én este ő mondta a békéscsabai Szabadság Rádióban az első beszédet. November 1-jétől Budapesten tartózkodott. November 2-án az Írószövetség forradalmi taggyűlésén a kiegészített elnökség tagja lett. Püski Sándorral együtt kezdeményezte a Magyar Írás című irodalmi szövetkezet és folyóirat létrehozását, amelyre az MSZMP kulturális irányítóinak ígérete ellenére nem kaptak engedélyt. 1957 és 1960 között művei kiadásának előkészítéséért kapott előlegből élt. 1960-tól a Fővárosi SZABÓ Ervin Könyvtár tudományos főmunkatársa, 1961-től nyugdíjas. 1966-tól rendszeresen publikált, számos cikke, kötete jelent meg.
|
|
|
|