56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Rákosi Mátyás
1892-1971
|
|
Adán (ma: Jugoszlávia) született kiskereskedő-családban. Az érettségi után, 1910-től a Keleti Kereskedelmi Akadémián tanult. 1912-ben kereskedelmi diplomát szerzett. 1912 és 1914 között nemzetközi kereskedelmi cégeknél gyakornokoskodott Hamburgban és Londonban. 1910-ben belépett az SZDP-be. 1911-ben bekapcsolódott a Galilei Kör munkájába. 1914-ben hazatért, és önkéntes katonai szolgálatra vonult be. 1915 elején a keleti frontra vezényelték, ahol orosz fogságba esett. 1918 elején megszökött, visszatért Magyarországra. A Szabadkán állomásozó honvédgyalogezred kiképzőtisztje lett. 1918-ban a KMP egyik alapító tagja. 1919. február 20-án a KMP vezetőségi tagjaként őt is letartóztatták, március 21-én szabadult ki. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor a kereskedelmi népbiztos helyettesévé nevezték ki, és tagja lett a Forradalmi Kormányzótanácsnak. Április 3-tól népbiztosként a Szociális Termelés Népbiztosságát irányító kollégium és a Legfőbb Népgazdasági Tanács tagja. Április végén a déli frontra vezényelték politikai biztosnak. Június 24-én a Kormányzótanács Központi Ellenőrző Bizottság tagjává választották. Július 17-én kinevezték a Vörös Őrség országos parancsnokává. 1919. augusztus 1-jén Bécsbe menekült, ahol a többi kommunista emigránssal együtt internálták. 1920-ban szabadon bocsátották, majd egy május 1-jei beszéde után kitoloncolták, és örökre kitiltották Ausztriából. Szovjet-Oroszországba utazott, és bekapcsolódott a Komintern Végrehajtó Bizottságának munkájába, majd 1921-től a Komintern titkára. 1924-ben hazaküldték Magyarországra. A KMP 1925-ös újjáalakuló kongresszusán a KB tagjává választották, és a hazai titkárság vezetésével bízták meg. 1925 szeptemberében Magyarországon letartóztatták, és lázadás bűntettével, köztörvényes bűnözőként a Budapesti Büntető Törvényszék nyolc és fél év börtönbüntetésre ítélte. Kiszabott büntetése leteltekor a Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt állították bíróság elé, és életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtották. 1940-ben az 1848-as honvédzászlók visszaadása fejében kiengedték a Szovjetunióba. Rákosit két pere a nemzetközi kommunista mozgalom egyik legismertebb személyiségévé tette. Amikor Moszkvába érkezett, lefolytatták ellene azt a pártfegyelmi vizsgálatot, amelyet még 1925-ben, a rendőrségen tanúsított magatartása miatt indítottak ellene. Ám sem ezt a tényt, sem a vizsgálat eredményét nem hozták nyilvánosságra. Rákosi 1942-ben a magyar kommunista emigráció vezető politikusa lett, előbb a KMP képviselője a Kominternben, majd annak feloszlatása után a Külföldi Bizottság tagja és vezetője, a moszkvai Kossuth rádió egyik szerkesztője. 1945. január 30-án tért vissza Magyarországra, amikor a szovjet vezetés Debrecenbe küldte a MKP megszervezésére. 1945. február 22-én az MKP debreceni és budapesti egyesült KV főtitkára lett. Az 1945-ös választásokat követően államminiszter. Az 1947-es választások után miniszterelnök-helyettes és államminiszter. 1948. március 10-én megválasztották a MKP-SZDP Közös PB tagjává, majd március 19-én az elnökévé. 1948. június 12-én, az MDP egyesítő kongresszusán megválasztották a párt főtitkárává. 1949. február 1-jétől a megalakuló Magyar Függetlenségi Népfront elnöke. Az 1949-es választások után megtartotta korábbi tisztségeit, továbbá az Államvédelmi Bizottság elnöke lett. 1952. augusztus 14-én az Országgyűlés megválasztotta a Minisztertanács elnökévé. Rákosi hazatérésétől kezdve a kommunisták első számú vezetője volt. Politikai befolyása, súlya már 1945-től jóval nagyobb volt, mint az formális pozícióiból következett volna. A hatalomátvétel (1947-49) nyomán az MDP vezetőjeként az ország teljhatalmú vezetője. Kezdettől fogva személyesen irányította az ÁVH-t, a kommunista diktatúra kiépítésében minden tekintetben Sztálin, illetve a Szovjetunió példáját igyekezett követni, többek között abban is, hogy bizantinus módon, Sztálin legjobb magyar tanítványaként ünnepeltette magát (ezt utóbb "személyi kultusznak" nevezték). Az 1953. június 27-28-i MDP KV-ülésen - a szovjet intencióknak megfelelően - megszüntették az ő elnöksége alá rendelt Szervezőbizottságot, és leváltották a Minisztertanács elnöki tisztéből. Utóda, Nagy Imre miniszterelnöksége alatt Rákosi minden eszközzel szabotálni igyekezett a korrekciós, majd reformkísérleteket. Noha 1954 májusától a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó bizottságot vezette, a jogtalanul elítélt volt párttagok rehabilitálásával kapcsolatos határozat végrehajtását megpróbálta fékezni. 1955 tavaszán kitartó intrikálás nyomán szovjet segítséggel megbuktatta Nagy Imrét, de az erjedést képtelen volt megállítani. Az SZKP XX. kongresszusa után korábbi vezetőtársainak egy része is ellene fordult. Sikertelenül próbálta a konstruált perekért viselt felelősséget Péter Gáborra, majd Farkas Mihályra hárítani. Az 1956. július 18-21-i MDP KV-ülésen leváltották első titkári pozíciójáról, és nem került be a PB tagjai közé sem. Az ülés után - betegségére hivatkozva - a Szovjetunióba utazott gyógykezelésre. A forradalom ideje alatt Moszkvában tartózkodott. Az SZKP KB elnöksége 1956. november 5-i ülésén a hatalomból való végleges eltávolításáról döntött. Ezután többször fordult az SZKP KB-hoz és magához Ny. Sz. Hruscsovhoz levélben, amelyben hazatérését sürgette. Az MSZMP IKB 1957 februárjában úgy döntött, hogy öt évig nem térhet vissza Magyarországra. 1957. április 18-án az SZKP KB helybenhagyta az MSZMP IKB határozatát, ezért Rákosit 1957 júniusában eltávolították Moszkvából, és feleségével együtt előbb Krasznodarba, majd Tokmakba (Kirgízia), végül Gorkijba telepítették. 1957. május 5-én megfosztották képviselői mandátumától. 1960. november 1-jén az MSZMP PB felfüggesztette párttagságát, majd 1962. augusztus 16-án kizárták a pártból. 1970 áprilisában az MSZMP KB plénumán engedélyezték volna hazatérését, ha írásban kötelezettséget vállal, hogy nem fog politizálni: ezt a feltételt nem fogadta el. 1971. február 5-én a szovjetunióbeli Gorkijban halt meg. Hamvait február 16-án titokban hazaszállították, és a Farkasréti temetőben temették el. Visszaemlékezései "Visszaemlékezések, 1940-1956." címmel jelentek meg 1997-ben.
|
|
|
|