56-os Ki kicsoda


Déry Tibor
1894-1977

Budapesten született. 1911-ben kereskedelmi érettségi vizsgát tett. 1911-1912-ben Svájcban élt. 1913-tól 1918-ig nagybátyja fakitermelő és -feldolgozó üzemében dolgozott. Első feltűnést keltő műve, Lia című regénye 1917-ben a Nyugatban jelent meg. 1919-ben belépett a KMP-be. A Tanácsköztársaság alatt tagja lett az írói választmánynak, majd Bécsbe emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. A bécsi Ma és a berlini Sturm munkatársa volt. 1924-től Párizsban élt: volt bolti szolga, bélyegkereskedő, majd nyelvtanár. 1926-ban Olaszországból tért haza Magyarországra. A Dokumentum című folyóiratban publikált. 1929 és 1935 között több európai országban élt. Hazatérése után Vértes Györggyel a Gondolat című legális kommunista folyóiratot szerkesztette. 1938-ban Gide oroszországi útinaplójának lefordítása miatt két hónapos fogházbüntetésre ítélték. 1939-ben Romániába utazott, álnéven fordított. 1940-1941-ben illegális tevékenységet folytatott, bujkált. 1945 után sorra jelentek meg művei, 1947-től a Csillag egyik szerkesztője. 1948-ban Kossuth-díjat kapott, de az 1950-es évek elejétől a hivatalos irodalompolitika mind gyakrabban bírálta a munkásosztály "helytelen" ábrázolása és "burzsoá erkölcsi maradványok" miatt: 1952 őszén zajlott az ún. Déry- vagy Felelet-vita. 1954-ben Nagy Imre reformtörekvései mellé áll, októberben nyílt levélben üdvözölte a miniszterelnök politikáját. Szerepe volt az 1955. őszi értelmiségi memorandum megszületésében, fellépett a sztálinista kultúrpolitika káros intézkedései ellen. Az 1955. decemberi irodalmi párthatározatban őt is megbélyegezték, pártbüntetésben részesítették. 1956. június 27-én a Petőfi Körnek a sajtóról és a tájékoztatásról szóló vitáján kiállt a nyilvánosság bővítése mellett, ezért kizárták a pártból. Az Örószövetség 1956. szeptemberi közgyűlésén az elnökség tagjává választották. A forradalom kitörése után igyekezett rávenni Nagy Imrét, hogy szüntesse meg a statáriumot, és ismerje el a felkelők követeléseit. Írótársaival együtt mérsékletre intett, a törvényesség betartására szólított fel. A MÉFB-ben az Örószövetséget képviselte, részt vett munkástanácsüléseken. November 2-án megjelent az Irodalmi Újságban Barátaim... című írása, amelyben üdvözli a forradalmat, ugyanakkor felelősnek érzi magát az áldozatok haláláért, s óv a spontán igazságtevéstől. November 10-én Zelk Zoltánnal, Illyés Gyulával, Benjámin Lászlóval és Örkény Istvánnal menedékjogot kért a budapesti lengyel nagykövetségen, de mivel csak átmeneti menedéket tudtak számukra biztosítani, a követség épületét néhány óra múlva írótársaival elhagyta. Tagja volt a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsának. November 15-én felszólalt a Vasasszakszervezet Magdolna utcai székházában, ahol a munkástanácsok küldöttei előtt helyeselte a munkás önvédelmi milíciák felállítását. Ugyanezen a napon a KMT ülésén felolvasta a Petőfi Párt Farkas Ferenc által írt határozati javaslatát a Nemzeti Kormányzó Tanács megalakítására. Írótársaival együtt követelte a Szovjetunióba deportáltak hazaengedését. 1957 áprilisában letartóztatták, 1957. november 13-án a Déry Tibor és társai-perben a Legfelsőbb Bíróság kilenc év börtönbüntetésre ítélte. 1960-ban amnesztiával szabadult. 1962-ig nem publikálhatott. A megszólalás előfeltételéül a kultúrpolitika irányítói önkritikus írásművet kívántak az írótól. Ez lett a Számadás című novella, amely kiszabadulása utáni első kötetében, a Szerelemben is helyet kapott. A hatvanas és a hetvenes években több regénye és tanulmánykötete jelent meg. Visszaemlékezései a "Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek" címmel jelentek meg 1958-ban.



Hírek (1956) | Hírek (2006) | Archív fotók | 1956 Magyarországa | Kronológia | Szól a rádió | Röplapok | 56 és az MTI
MTI Zrt. 2006 © Minden jog fenntartva
Impresszum
Az oldal elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet az
1956-os Intézetnek és az OSZK Történeti Interjúk Tárának