56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Berecz György
1924-1958
|
|
Kolozsváron (Románia) született. Szülei hamar elváltak, édesanyja új házasságában nevelőapja saját nevére vette. A család 1927-ben települt át Magyarországra. Négy gimnáziumi osztály elvégzése után kitanulta a műszerészszakmát. A következő évben, 1944-ben bevonult katonának, Budán, a rohamtüzérségnél teljesített szolgálatot. 1945. január elején szovjet fogságba esett, ám hamarosan szabadon engedték. Még ugyanebben az évben verekedésért 100 pengő pénzbüntetésre ítélték. 1947-ben magánlaksértésért két hónap fogházbüntetést kapott. 1946-ban sorkatonai szolgálatát töltötte. Később több helyen dolgozott, különböző beosztásokban. 1949-ben nyolc hónapra internálták embercsempészés vádjával. A forradalmat megelőzően a II. sz. Épületfuvarozási Vállalatnál volt sofőr. 1956. október 23-án vidéki kiszállásról tért haza, és mivel élettársát nem találta lakásukban, keresésére indult a teherautóval. A Belvárosban találkozott a tüntetőkkel, kocsijával különböző csoportokat vitt a Parlamenthez, a rádióhoz; a késő esti órákban egy nagyobb csoportot Kispestre fegyverekért. Másnap beválasztották a vállalatánál megalakult munkástanácsba, a vállalat fegyveres őrségének megszervezésével bízták meg. Október végén ennek révén került kapcsolatba a II. Kerületi Forradalmi Bizottmánnyal, Szeifert Tiborral, és rajta keresztül Szabó János (Szabó bácsi) felkelőparancsnokkal, tőlük kapott fegyvert. November 1-jén őt nevezték ki a kerületi fegyveres felkelők parancsnokának. November 4-én elhagyta a bizottmány szálláshelyét, és hazament. A forradalom bukása után egy ideig bujkált, majd megpróbált Ausztriába menekülni, de elfogták. 1957. április 25-én tartóztatták le. Első fokon 1957. december 4-én szervezkedés vezetése és egyéb vádak alapján életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ezt a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa az 1958. január 27-én megtartott ülésén halálos ítéletre súlyosbította. Az ítéletet már másnap végrehajtották.
|
|
|
|