56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Tihanyi Árpád
1916-1957
|
|
Győrben született. Apja az első világháborúban közlegényből lett főhadnagy, ezért vitézi ranggal és birtokkal jutalmazták. Több testvére népbiztos volt 1919-ben. Győrben végezte el a középiskolát, majd ugyanitt kezdte el a tanítóképzőt, amelyet Nagykőrösön fejezett be 1940-ben. Győrszemerén kezdett tanítani, de több ízben is behívták katonának. 1945 januárjában megszökött alakulatától, elfogták, és egy másik egységgel Németországba vitték. Február 22-én súlyosan megsebesült, kórházba került, ott esett amerikai hadifogságba, ahonnan 1946 januárjában tért haza. 1950-ben beiratkozott a Pedagógiai Főiskola levelező tagozatára, tanulmányait 1954-ben fejezte be. Győrött a Liszt Ferenc úti általános iskolában tanított magyart és történelmet. Részt vett az október 25-i győri tüntetésen, az autóbusz pályaudvarnál ő szavalta el a Nemzeti dalt. Október 26-án, miután hírét vette a mosonmagyaróvári vérengzésnek, önként vállalta, hogy segít helyreállítani a rendet, megakadályozni a további vérontást a városban. Egész kocsikaraván élén érkezett meg, de mire a határőrlaktanyához értek, azt már lefegyverezte a tömeg, a népítélet vihara már elvonult. Visszatért a tanácsházára, ott a történtekről kihallgatta a parancsnok letartóztatott politikai helyettesét, majd az erkélyről beszédet mondott az egybegyűlt tömegnek. Szólt a helyi vezetés demokratikus átalakításának szükségességéről, az ország előtt álló feladatokról, a szovjet csapatok kivonásának szükségéről és arról, hogy a sortűzért felelősek nem kerülhetik el a törvényes felelősségre vonást. Este visszatért Győrbe. Másnap részt vett a pedagógusok vezetőségválasztó gyűlésén, majd Szigethy Attilának beszámolt előző napi útjáról. E nap elmondott beszédében a forradalom nemzeti jellegét domborította ki. Október végén Budapestre, majd november 2-án Ausztriába utazott a Dunántúli Nemzeti Tanács küldöttsége tagjaként, hogy tárgyaljanak az osztrák parasztszövetséggel. November 4-én Bécsben felkereste az amerikai követséget, ahol elsősorban a forradalom gazdasági megsegítését kérte, valamint az ENSZ támogatását sürgette. November közepén jött haza Magyarországra. Visszatérve jelentkezett a rendőrségen, ahonnan bántatlanul elengedték. Egy hónap múlva, 1956. december 27-én tartóztatták le. Első fokon 1957. június 10-én szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélték. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1957. december 21-én jogerőre emelte az első fokon kiszabott ítéletet szervezkedés vezetése és - gyilkosság helyett - hűtlenség vádjával. December 31-én kivégezték.
|
|
|
|