56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Fazekas György
1913-1984
|
|
Miskolcon született. Apja újságíró volt. Az érettségi után a Felsőmagyarország című lapnak, majd 1934-ben Budapesten több újságnak is írt cikkeket, végül a miskolci Újságterjesztő Vállalat munkatársa lett, és a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlapnál kezdett dolgozni. A második világháború alatt többször behívták sorkatonai szolgálatra, egységével részt vett az erdélyi bevonulásban. 1942 nyarán SAS-behívót kapott, és a 107/2. munkaszolgálatos századba osztották be. A doni áttörés után szovjet fogságba esett. A krasznogorszki hadifogolytáborban került kapcsolatba a szovjet emigrációban élő magyar kommunista vezetéssel, a fogolytábor politikai agitátora lett. 1944 nyarától a 18. szovjet hadsereg propaganda sztályán dolgozva vett részt a Kárpátalján és a Magyarországon zajló harcokban. 1945 telén leszerelt, hazatért Miskolcra, és belépett az MKP-ba. A miskolci Népszava szerkesztője, majd a Szabad Magyarország felelős szerkesztője volt. 1947-ben pártutasításra Budapestre költözött, ahol a pártközpont sajtóosztályán dolgozott. 1946-tól a Magyar Partizánszövetség hivatalos lapjának, az Igaz Szónak a felelős szerkesztője, és a Partizánszövetség elnökségének tagja. 1947-től a Magyar Nap belpolitikai rovatvezetője, majd 1948 őszétől a Szabad Nép olvasószerkesztője lett. 1951-ben elbocsátották állásából, és pártfegyelmi eljárást indítottak ellene. A Dolgozók Világlapjánál helyezkedett el, majd a Béketanács munkatársa lett, ahol a Béke és Szabadság című lapot szerkesztette. 1952-ben a Népszava olvasószerkesztője, 1953 tavaszától a Magyar Rádióban dolgozott olvasószerkesztőként. Nagy Imre szűkebb politikai köréhez tartozott. Nagy Imre első miniszterelnöksége idején a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának főosztályvezetőjévé nevezték ki. 1955. május 27-én a Lapkiadó Vállalat párttaggyűlésén Gimes Miklóssal és Vásárhelyi Miklóssal követelték a magyar-jugoszláv viszony tisztázását és a Rajk-per felülvizsgálatát. Emiatt elbocsátották állásából, és kizárták a pártból. Több vállalatnál dolgozott, mielőtt rehabilitálása és párttagságának visszaállítása után, 1956 nyarán engedélyezték számára egy politikai hetilap megindítását. 1956 szeptemberében beválasztották a MéOSZ vezetőségébe. A forradalom alatt, 1956. október 28-tól Nagy Imre miniszterelnök titkárságán dolgozott. November 4-én a jugoszláv követségre menekült, majd a Nagy Imre-csoporttal együtt Romániába szállították. Itt 1957. március 19-én letartóztatták, a Haraszti Sándor és társai-perben 1958. augusztus 19-én a Legfelsőbb Bíróság tíz év börtönbüntetésre ítélte. 1961. március 31-én szabadult egyéni amnesztiával. A hetvenes években a Magyar Hírlap újságírója, később olvasószerkesztője nyugdíjazásáig. Visszaemlékezéseit a Magvető Kiadó A Miskolci toronyóra (1976) és Miskolc-Nyizsnyij-Tagil-Miskolc (1979) címmel jelentette meg. Visszaemlékezései "Forró ősz Budapesten. Életútinterjú" címmel 1989-ben jelentek meg.
|
|
|
|