56-os Ki kicsoda


Czottner Sándor
1903-1980

Királyréven (ma: Szlovákia) született. 1922-től a csepeli Weiss Manfréd Művekben géplakatosként, illetve kohómunkásként dolgozott. 1929-től 1932-ig a Vasas Szakszervezet csepeli vezetőségének tagja. 1931-ben belépett az MSZDP-be. Magyarország német megszállása után a csepeli tizenhármas bizottság tagja, a helyi ellenállás egyik vezetője volt. 1945. január 13-án részt vett az MKP csepeli szervezetének megalapításában. Az 1948. évi államosításig a csepeli acélmű üzemi bizottságában képviselő, majd az üzem igazgatóhelyettesévé nevezték ki. 1948-1949-ben a Kohóipari Központ vezérigazgatója volt. 1949 áprilisától az Iparügyi Minisztériumban csoportfőnök, majd a tárca kettéválasztása után a Nehézipari Minisztérium politikai államtitkárának nevezték ki. Közben beiratkozott a Vörös Akadémia kohómérnöki karára. 1950. május 31-től az MDP KV póttagja, 1951. március 1. és 1956. október 30. között rendes tagja volt. 1951. január 1-jétől a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium vezetője. 1953-1954-ben a nehézipari miniszter első helyettese. 1954. október 9-től szénbányászati miniszter, majd 1956. július 30-tól november 3-ig ismét bánya- és energiaügyi miniszter. 1956. július 7-én a hivatalban lévő Hegedüs-kormány miniszterei közül ő az egyetlen, aki részt vett Nagy Imre születésnapi ünnepségén. A forradalom alatt, 1956. október 24-én tagja lett a megalakult Nagy Imre-kormánynak is, továbbra is bánya- és energiaügyi miniszterként. November 2-án az Elnöki Tanács - a többi szakminiszterhez hasonlóan - felmentette tisztsége alól. 1956. november 4-én reggel a Parlamentben tartózkodott, mások társaságában megmentőként üdvözölte az épületet körülzáró szovjet csapatokat. 1957-ben a Nehézipari Minisztérium megbízott vezetőjévé, majd május 9-től nehézipari miniszterré nevezték ki, innen vonult nyugdíjba 1963-ban.



Hírek (1956) | Hírek (2006) | Archív fotók | 1956 Magyarországa | Kronológia | Szól a rádió | Röplapok | 56 és az MTI
MTI Zrt. 2006 © Minden jog fenntartva
Impresszum
Az oldal elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet az
1956-os Intézetnek és az OSZK Történeti Interjúk Tárának