56-os Ki kicsoda


Kiss Tamás
1934-

Tapolcán született. Apja falusi tanító volt. Érettségi után, 1953-tól a Csepel Vas- és Fémművekben dolgozott dukkózóként. 1954-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karán, majd 1955-ben átjelentkezett az Állam- és Jogtudományi Karra. A MEFESZ megalakulásakor annak vezetőségi tagjává választották. Az 1956. október 16-i MEFESZ-gyűlés elnöke, október 20-án a szervezet programtervezetének beterjesztője. Október 21-től Budapesten tartózkodott. Részt vett a DISZ és a Petőfi Kör ülésein, majd október 23-án a Bem téri tüntetésen. A forradalom első napjaiban a rend fenntartásában segédkezett, majd október 30-án visszatért Szegedre. Október 31-én beszámolt az egyetemi nagygyűlésen a budapesti tapasztalatairól. November 1-jén belépett a nemzetőrségbe, november 4-ig az öthalmi laktanyában teljesített őrszolgálatot. A szovjet támadás hírére társaival letették a fegyvert. Röpcédulákat készített és terjesztett, valamint felújította a MEFESZ-tevékenységét. November végén hazautazott Tapolcára, 1957 januárjában tért vissza Szegedre. Letartóztatták. Első fokon nyolc, másodfokon öt év börtönbüntetésre ítélték. Amnesztiával szabadult. Kiszabadulása után rövid ideig a Győri Vagongyárban segédmunkás, majd Budapesten a Szerszámgépgyárban raktáros. 1963-ban költözött Balassagyarmatra, ahol először segédmunkás, majd könyvelő. Időközben engedélyezték, hogy levelező tagozaton befejezze az egyetemet, 1976-ban szerzett jogi diplomát, és az őrhalmi termelőszövetkezetben helyezkedett el jogászként. 1990 és 1994 között Balassagyarmat SZDSZ-es alpolgármestere. 1996-tól 1999-ig a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányfőtanácsadója volt, a politikai üldözöttek ügyeivel foglalkozott. 2002-ben a Pofosz alelnökévé választották. Kitüntetése: Nagy Imre Érdemrend (2003).



Hírek (1956) | Hírek (2006) | Archív fotók | 1956 Magyarországa | Kronológia | Szól a rádió | Röplapok | 56 és az MTI
MTI Zrt. 2006 © Minden jog fenntartva
Impresszum
Az oldal elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet az
1956-os Intézetnek és az OSZK Történeti Interjúk Tárának