56-os Ki kicsoda |
|
|
|
|
Andi József
1924-1958
|
|
Pusztahencsén (Tolna megye) született. Szülei gazdasági cselédek voltak, az 1945. évi földosztás során ötholdas birtokot kaptak, ezen gazdálkodtak. A hat elemi elvégzése után cselédként kezdett dolgozni, majd 1942-ben önként jelentkezett katonának; korengedménnyel a szekszárdi gyalogezredhez vonult be. 1944-ben egységét a szovjet frontra vezényelték, itt azonban megszökött alakulatától. 1945-ben szülei földjén dolgozott, majd a következő évben a Budapesti Elektromos Művekben laboránsként helyezkedett el. 1950-ben továbbszolgálatra jelentkezett a Magyar Néphadseregbe. Az írnok-tiszthelyettesi, majd tiszti iskola elvégzése után, 1952-ben avatták tisztté. A forradalmat megelőzően az egyik budapesti alakulatnál szolgált könyvtárosi beosztásban. 1945-ben belépett az MKP-ba, majd az egyesülés után az MDP-be. 1956-ban főhadnagyi rangban teljesített szolgálatot. 1956. november 2-ig az egyik honvédüdülőben töltötte a szabadságát. A rádióból értesült, hogy a csapattestüktől elszakadt tiszteknek a nemzetőrségnél kell jelentkezniük, ezért felkereste a csepeli rendőrkapitányságon lévő nemzetőr-parancsnokságot. Itt megbízták a szolgálat vezetésével. Andi főhadnagy három nemzetőr századot szervezett, nyilvántartást vett föl, tervezte, szervezte a szolgálatot, gondoskodott a nemzetőrök ellátásáról, a sebesültek ápolásáról és mindkét oldal halottainak eltemetéséről. Megkísérelték a szovjetek feltartóztatását: a nemzetőrökkel együttműködve felvették a harcot. November 7-én felrobbantották a bevezető utakat, kilőttek egy szovjet harckocsit. Ezt követően a szovjetek már aknavetőkkel is lőtték Csepelt, elsősorban a városrész - és az ellenállás - központját, az Imre teret. Másnap öt, vasbugával megrakott vasúti szerelvénnyel eltorlaszolták a bevezető utakat. November 9-én elvállalta, hogy a csepeli harcokról hírt visz Bécsbe, azonban Budafokon a szovjetek fogságába esett. Még ugyanebben a hónapban tartalék állományba helyezték. Letartóztatásáig a Cementáru Ipari Vállalatnál dolgozott gépmunkásként. 1957. május 6-án tartóztatták le. Első fokon 1957. december 14-én szervezkedés vezetése, valamint társadalmi tulajdon megrongálásának vádjával halálra ítélték. Ezt a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1958. március 4-én megtartott ülésén jogerőre emelte. Március 6-án kivégezték.
|
|
|
|