|
|
1956 - Orosz újságíró: hazájában is emlékezni kell 1956-ra
|
Moszkva, 2006. október 15., vasárnap (MTI) - Oroszországban is emlékezni kell a kommunista rendszer halálát az egyik első harangkondulásként megjövendölő 1956-os magyar népfelkelésre, s ez a megemlékezés áttételesen hasznos lehet az orosz demokratizálás szempontjából is - mondta az MTI-nek Nyikolaj Szvanidze újságíró, aki csütörtökön (október 19-én) más ismert orosz liberális értelmiségiekkel együtt részt vesz egy budapesti évfordulós kerekasztalon.
Szvanidze "kommunistaellenes népfelkelésként" értékeli az 1956-os magyarországi eseményeket, kerülve "egy olyan koordinátarendszert, amelyben (csak) vagy forradalomként vagy ellenforradalomként" lennének meghatározhatók történtek.
Mint mondta, ezeket az eseményeket "a szovjet rendszer provokálta ki, és súlyos vérontáshoz vezettek". A népfelkelés "objektív okokból nem járhatott sikerrel a Szovjetunió szomszédságában, amely azt erőszakkal elfojtotta. Ez volt az egyik tragédia, amely a kommunista világrendszer tevékenységéhez kötődik" - fejtegette a Zerkalo (Tükör) című tévéműsor vezetője. Szvanidze az 1956-os felkelés elfojtását a "visszalépések" közé sorolta az "olvadás nagyon bizonytalan, ellentmondásos időszakában", amelynek során Nyikita Hruscsov szovjet vezető eltávolodni igyekezett elődje, Joszif Sztálin diktatúrájának "borzalmas uralmi módszereitől, lényegében a terrortól".
Sztálinnal ellentétben, Kádár János magyar kommunista vezetőre valóban áll, hogy több jót tett, mint rosszat - vélte Szvanidze, aki szerint elsősorban azért "nincs létjogosultsága" semmilyen összehasonlításnak a két politikus között, mert Sztálin véres kezű volt, Kádár viszont semmi szín alatt nem tekinthető annak.
Szvanidze elismerte, hogy az oroszok "nagyon jelentős" része pozitívan, tisztelettel viszonyul Sztálinhoz a közvélemény-kutatások tanúsága szerint, neki tulajdonítva a második világháborúban aratott győzelmet, és "a +rend+ megteremtését a Szovjetunióban".
A maga részéről azonban úgy vélte, hogy Sztálin az egyik "legvéresebb kezű diktátor volt, mégpedig nem csak a XX. században, aki nagyon sok bajt hozott saját hazájára és sok más országra".
Ezzel szemben Kádár "semmi szín alatt nem volt véres kezű" - mutatott rá Szvanidze, aki egyértelműen Moszkva nyomását látja a felkelés utáni megtorlásban, valamint Nagy Imre miniszterelnök elítélésében és kivégzésében. Kádár "sokkal inkább csillapítani igyekezett a helyzetet, Nagy Imre sorsával kapcsolatban pedig semmit sem tehetett" - fejezte ki meggyőződését.
Kádár rendszere jóval "lágyabb és liberálisabb" volt, mint a többi kommunista rendszer, köztük a szovjet rendszer - emlékeztetett Szvanidze, aki osztja azok véleményét, akik szerint Kádár "hruscsovista" volt, csak éppen "finomabbnak és intelligensebbnek" ítélte őt Hruscsovnál.
Szvanidze hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy Oroszországban is megemlékezzenek az 1956-os népfelkelésről, amelynek jelentősége túlmutat Magyarországon. "Az egyik első harangkondulás volt, amely a kommunista rendszer halálát jövendölte." Az évfordulós emlékezés automatikusan nem segítheti ugyan az oroszországi demokratizálást, de áttételesen ebből a szempontból is hasznos lehet - tette hozzá az MTI kérdésére.
Szvanidze, aki egyébként tagja az oroszországi civil társadalom gyámolítására hivatott Társadalmi Kamarának, megjegyezte még, hogy míg ő a budapesti kerekasztalnál ül majd, műsora, a Zerkalo foglalkozni fog az 1956-os évfordulóval. Igaz, a Zerkalo időpontját épp mostantól áthelyezték csütörtök éjfél utánra az állami Rosszija tévécsatornán.
Mindenesetre a budapesti kerekasztalt november 10-én egy hasonló moszkvai vitafórum követi, ugyancsak Mihail Svidkoj, az orosz kulturális felügyelet vezetője kezdeményezésére.
(MTI-Panoráma - Palotás László, Moszkva)
|
|
|
|