|
|
HÁTTÉR - a kitüntetési listában csak névvel szereplő egyes kitüntetettek életrajzi adatai (2. rész)
|
Dózsa László (1942-)
Színművész, ötvenhatos szabadságharcos 1942. október 12-én született Budapesten. Kiskorát a Népligetben töltötte, ahol szülei artistaként léptek fel, és háromévesen már ő maga is szerepelt közönség előtt.
Az 1956-os forradalom idején kamaszként részt vett az utcai harcokban, társaival a Szövetség utca és a Rákóczi út sarkán alakították ki állásukat. Dózsa Lászlót 1956. november 5-én társaival együtt elfogták, és a nyílt utcán kivégzőosztag elé állították. Társai valamennyien meghaltak, Dózsa László súlyos sérülésekkel és két repeszdarabbal a nyakában túlélte a kivégzést.
Az eszméletlen Dózsa Lászlót a Szövetség utcai kórházba szállították, majd ÁVH-sok átvitték a Mosonyi úti rabkórházba, amelyről köztudomású volt, hogy vallatóhely. Az egyik vallatótiszt annyira szétrúgta Dózsa fejét, hogy kitört belőle egy csontdarab, és ekkor a klinikai halál állapotába került. Mivel azt hitték, meghalt, tömegsírba dobták, testére meszet öntöttek.
Dózsa Lászlót egy ma is élő sírásó mentette meg, aki társa segítségével elvitte a Szabolcs utcai kórházba, ahol nyolcórás műtéttel mentették meg az életét.
Dózsa László szerencsésen elkerülte a megtorlást, és a színművészeti főiskola elvégzése után a Ruszt József rendezte Eugene O'Neill-darabban, az Amerikai Elektrában játszotta első főszerepét. Ezután több budapesti színházban számtalan szerepben volt látható Steinbeck Egerek és emberek-jének Lennie-jétől Tennesse Williams A vágy villamosának Stanley-éig, több magyar nagyjétékfilmben és tévésorozatban is játszott, valamint gyakran szinkonizált, többször volt például Jean-Paul Belmondo magyar hangja.
A 64 éves Dózsa László jelenleg a Madách Színházban és az Újpest
Színházban játszik. Napokban jelent meg A rivaldától a vérpadig és utána című riportkötete.
2005-ben megkapta a Hűség a Hazához Érdemrend Nagykeresztjét.
Nagy Balázs
Író, szerkesztő, az 1956-os forradalom idején a Petőfi Kör egyik vezéralakja, titkárhelyettese. A forradalom leverését követően elhagyta az országot, az emigráció egyik jeles alakjaként 1958-ban részt vett a brüsszeli székhelyű Nagy Imre Intézet megalapításában. Szintén 1958-ban társaival együtt Párizsban megalapították az Európai Petőfi kört, amelynek főtitkára lett.
Dr. Péter Károly (1935-)
Belgyógyász szakorvos, Szigetváron született 1935. október 11-én. A forradalom idején a MEFESZ vezetője és a Diákparlament tagja volt. Pécsett szerzett orvosi diplomát 1966-ban. 1966-68-ig a pécsi Megyei Kórházban, 1968-71-ig a Városi Kórházban, majd 1971-93-ig Budapesten az Országos Orvosszakértői Intézetben dolgozott. 1993-96-ig a Baranya Megyei Önkormányzat munkatársa.
Megjelent munkái: 1956 ősze egyetemünkön (a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem története, 1992) Kitüntetései között szerepel az 1956-os Emlékérem, Pécs Város Humanitárius Díja, Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége Emlékérme (London), Köztársasági Elnök Aranyérme. Az 56-os Diákparlament Társaság és a Trianon Társaság Pécs-Baranya Tagozatának elnöke, a Mecsek Nyugdíjas Polgári Egyesület elnökségi tagja.
Sujánszky Jenő (1929-)
Sujánszky Jenő 1929-ben született. 1943 és 1945 között a nagyváradi (ma Oradea Romániában) Gábor Áron Tüzér-hadapródiskola növendéke volt. A középiskolát a budapesti Fáy András Gimnáziumban fejezte be. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem gyógyszerész karára iratkozott be. 1947-ben "osztályidegen" származása miatt meg kellett szakítania tanulmányait. Sujánszky Jenő ezután segédmunkásként dolgozott, később irodai munkához jutott. 1949-től ellenállási csoportot szervezett "Mezartin" fedőnéven, amelyet az ÁVH 1955 végén leleplezett. 1956 májusában 17 év fogházban letöltendő büntetést kapott. Az októberi forradalom kirobbanásakor a Kőbányai Gyűjtőfogházban volt, ahonnan 31-én a felkelők szabadították ki. November 4-től 9-ig részt vett a Corvin-közi harcokban. A forradalom leverése után Franciaországba menekült.
Menekültként vegyész lett. Alapító tagja volt a Franciaországi Magyar Szabadságharcosok Szövetségének, amely az 56-os magyar forradalom szellemének és emlékének megőrzését vállalta fel. Főtitkárrá, elnökké, európai alelnökké, később világszövetségi alelnökké választották. 1999-ben, 42 évi működés után a Franciaországi Magyar Szabadságharcos Szövetség megszüntette szervezett tevékenységét.
Dilinkó Gábor (1929-)
Dilinkó Gábor festőművész 1929-ben Újpesten született, egy kilenc gyermekes cigány családba. Édesapja dokkmunkásként dolgozott. Szülei válása miatt nyolc éves korában állami gondozásba került. Négy elemit végzett. Kiskorában paraszti családok fogadták örökbe és nevelték. A második világháború után édesanyja magához vette, s a nagybátyjánál nevelkedett, ahol szegkovácsnak tanult. Édesanyja 1947-ben halt meg, ekkor a Dilinkó Gábor már katona volt. 1948-ban leszerelt, ezután bőrgyári munkásként dolgozott. Az 1956-os forradalom idején a Corvin-közben harcolt, súlyos karsérüléssel esett fogságba. A forradalom leverése után 12 év börtönre ítélték. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 7 évre módosította, így 1966-ban szabadult.
Szabadulása után évekig nem tudott elhelyezkedni, végül 1975-ben az IKV-nál kapott takarítói és fűtői állást. Innen ment nyugdíjba. 1991-ben megkapta a "Hűséges helytállásért" kitűntetést, majd dandártábornoki fokozatot az ötvenhatos tetteiért. Jelenleg a Corvin Bajtársi Közösség tagja. Kisgyermek kora óta érdeklik a művészetek, elsősorban a rajz és a festészet. A festészettel 1975 óta foglalkozik komolyabban. Munkássága attól egyedi és különleges, hogy az ujjával fest.
(folyt.)
|
|
|
|